Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

másik helyiség bejárata, ahová a fiatal nők elbújtak. Sokat szenvedtek az idősebb szolnoki férfiak is, akiket a vasúti híd javításához fogdostak össze. Embertelen körülmények között dolgoztatták őket, többen a jeges Tiszába hullottak le a hídroncsokról. Viszonylag szerencséjük volt azoknak, akik a kórházak konyháin, pékműhelyekben, alkalmi vágóhidakon dolgoztak. Persze fizetség nélkül, de amit elloptak, azaz övék volt, illetve a családé. A mindennapos lopásokból a szovjetek nem csináltak ügyet, hiszen ők is loptak, amennyit csak tudtak. A „zabrálás" az akkori élet velejárója volt. Az öreg kozákok szemet hunytak a fölött, ha a suhancok, egy kanna borért „elkötöttek" egy-egy jobb formájú lovat. A város környéki földekre jártunk cukorrépát szedni, amiből nagy kotlikban melaszt főztünk. Szörnyű íze volt, de cukor volt benne. A gyerekek végigjárták a kukorica-, krumpli-, búzaföldeket és összeszedték, ami még a betakarítás után megmaradt. Ha észrevették is a szovjetek lopáson a gyerekeket rájuk szóltak, hogy „sztoj", de azért nem bántották őket. A romokban heverő, alélt városban nagy ünnep volt, amikor híre ment annak, hogy holnaptól már süt a Szabó-pékség. Már délután odaültek a pékség elé sámlikra azért, hogy biztosan jusson a hajnali sütésből. „A három felrobbantott hídon kívül bombatalálatot kapott a vasúti felüljáró, elpusztult az utak 90% -a, a, víz- és csatornahálózat csaknem egésze. Romba dőlt 521 épület, súlyosan megrongálódott 468 ház, javíthatóan sérült 700 épület. Az ablakkár 60%-os. A lakóházakban, középületekben, a kommunális létesítményekben keletkezett kárt 300 millió pengőre becsülték. (1938-ban 1 pengő volt a mezőgazdasági napszámbér), Ehhez még hozzá kell adni az ipari üzemek, gyárak kárát, valamint az elpusztult állatállományt és az elkobzott termény értékét. Nincs hitelt érdemlő adat arról, hogy Szolnok város mennyi lakosát vesztette el a háború következtében. A becslések 5-6.000-re teszik,

159 a külföldre menekültekkel együtt. Abban, hogy a város népességében nem volt kimutatható jelentősebb népesség csökkenés, az annak tudható be, hogy igen sokan jöttek be a környező tanyákról a városba. " A 16. Hadosztály utolsó hónapjai A Kárpátokban harcoló szolnoki katonai alakulatok tevékenységére, továbbra is „az ellenségtől való folyamatos elszakadás", azaz a „vivőn" volt a jellemző. A kormányzói proklamációt követő rövid fegyvernyugvás után, a nyilas hatalomátvételt követően a szovjet minden fronton támadást indított. Az A Szolnokon, a háborús cselekmények következtében elszenvedett veszteség (szovjet-románnémet-magyar), a környéken lefolyt súlyos ütközetek és a település kórházváros volta miatt (a jászsági harcokban megsebesültek és itt gyógykezeltek valamint később elhunytak), mintegy 15 - 20.000 főre tehető. 232