Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

ban lévő két csapszéket, úgymint a Zádori és a Tiboczí csárdákat. (Akkor még csak ez a kettő működött, ám mindkettő a pest-debreceni út forgalmát célozta meg.) Nem is rossz számítással, mert egy évre 110 rft készpénzt, 180 icce (144 1) bort és 30 icce (24 1) pálinkát fizettek értük.

37 Igen jó bevételt hoztak tehát. A tíbuci kocsmáros később - 1770-ben - a csárda környékén levő, a „közjót, s a városnak hasznára czélozó" földekből 5 láncalja (10 hold) nagyságút önkényesen elfoglalt és saját hasznára fordította. Elvették tőle ugyan, de megkapta az őt felváltó új kocsmáros, s a végén a földjuttatás a csárdás illetményéhez tartozott.

38 Jött azonban az 1782-84. évi, ugarkijelöléssel egybekötött határrendezés, amikor „az régi ország út el hagyattattván" a karcagiak „Tibucz nevű Tsap Székieknek is el kellett hagyattattni, mellynek helyében más új Tsap Szék az Kun: Hegy esi határhoz tsak 72 circ. vagy leg felly ebb 75 ölnyire Tétetett..."

39 A földjeiket a csárdánál kifogó utasok jószágaitól féltő kunhegyesiek, 1782 októberében levélben szólították fel Karcagot az építkezés leállítására. Kifejtették, hogy a kocsma túl közel van a határhoz, és mivel nagyon kicsi legelőt mértek ki mellette, óhatatlan lesz a kunhegyesi kaszálóban való kártétel - a vásározók viszont csak a karcagiaknak hajtanak hasznot. Szép szóval kérték hát a szomszéd város jóindulatát. Ám Karcag - ahogy írják - „semmi kedves választ nem küldött", ezért a nagykun kapitányhoz fordultak. Feltehetően az utóbbi szavára álltak el a karcagiak az eredeti tervtől és a csapszéket biztonságos távolságban húzták fel, de még abban az évben elkészült.

40 Hajszálra ugyanez játszódott le majd' negyedszázad múlva. A karcagi tanács 1805 nyarán „a' Vén Tibotzi Csárda" helyén új csapszék és a végénél egy új „alkalmatosabb Vendég Fogadó" építését határozta el. Az épület hoszszúsága 9 öl (17 méter), szélessége 3,5 öl (6,6 méter) volt, benne egy vendégszobával, „bor ivó Ház"-zal, a kocsmáros szobájával, kamrájával, bormérő helyével, valamint egy 8,5 m x 4 méteres pincével.

41 A bajt az okozta, hogy az SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1761-1772. - 1764. október 30. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1771. március 18. Az év folyamán az ugarok kijelölésének korábbi elrendelése mellett, ,,a' Szállásoknak (tanyáknak - E.Gy.) Csárdák és Vendég fogadóknak regulázása... és respective el rontatása eránt" is érkezett utasítás, ám azt a tanács kivihetetlennek tartotta. Lásd: Tjkv. 1772-1783. 1782. október 17. Kunhegyes v. lt. 1. sz. Prothocollum Actrum 1777-1788. 1782. október 28. - a kunhegyesi tanács állásfoglalása a határhoz közelebb hozott csapszék ügyében. Lásd: 39. sz. jegyzet. Az új kocsmának az errefelé fekvő karcagi tanyák gazdái sem örültek. Ők a tanyán lakó szolgák dorbézolásától tartottak. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1805. június 4. 314. sz. A pincét, a kéményt és a helyiségeket Bagi Mihály mester vállalta felépíteni 40 rft-ért és két véka búzáért, a többi (vert fal és vályog) munkákat Tóth Pál kapta meg 120 rft és 3 köböl búza fizetség mellett. 19