Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

Az 1938. november 5-10. között végrehajtott felvidéki bevonulásban négy magyar hadtest vett részt. A székesfehérvári II. hadtest a Csallóközt, a budapesti, nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy vezette I. hadtest az Ipolyság környékét; a miskolci Littay András altábornagy parancsnoksága alatt álló VII. hadtest Kassát; és végezetül eberswaldi Siegler Géza altábornagy debreceni VI. hadteste pedig Munkácsot és Ungvárt vette birtokba. (Megjegyzendő, hogy a magyar kormány vonakodott a fegyveres beavatkozástól, ennek ellenére a Homlok Sándor ezredes vezette ún Rongyos Gárda több fegyveres akciót is végrehajtott a felvidéki területeken). Megemlítjük továbbá még azt is, hogy bár a VI. hadtest részt vett ugyan a felvidéki bevonulásban, de annak szolnoki alakulatait ez nem érintette.

19 Kárpátalja felszabadításától, a második bécsi döntésig - Erdély egy részének visszajuttatásáig - csupán másfél esztendő telt el. 1940. augusztus 15-én Turnu-Severinben a román, és a Hóry András rendkívüli és meghatalmazott miniszter vezette magyar delegáció (katonai szaktanácsadói Náday István altábornagy, a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke, és Újszászy István vezérkari ezredes, a vezérkar-2 osztályvezetője voltak) tárgyalásokat folytatott „visszacsatolási ügyben". Ezek a megbeszélések azonban nem vezettek eredményre, ezért a kétoldalú konzultációk augusztus 24-én megszakadtak. Ezért a döntés a tengelyhatalmakra várt. Az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés értelmében, Magyarországnak visszajuttatták Észak-Erdélyt és Székelyföldet, azaz összesen mintegy 43.591 négyzetkilométernyi területet, amit a magyar kormánynak szeptember 5-13 között kellett birtokba vennie.

20 A honi haderő ennek megfelelően újabb feladatot kapott. A Jány Gusztáv altábornagy parancsnoksága alatt álló második hadsereg ötödik, szegedi hadteste, a Szeged és a Fekete-Körös közötti román-magyar határszakasz védelmét kapta feladatul. A hadsereg másik két hadtestének (III. és VI.), pedig Kolozsvár irányába kellett előrenyomulnia. A nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes vezetése alatt álló első hadsereg (I. II. IV. hadtest) a Dés-Marosvásárhely irányt, míg a GorondyNovák Elemér altábornagy vezette harmadik hadsereg, pedig egy hadtesttel (VII) a Szászrégen-Székelyud varhely, egy másikkal (VIII.) pedig a Máramaros-sziget térségének birtokbavételét kapta feladatul. A dalnoki Miklós Béla altábornagy vezette gyorshadtestnek Székelyföldre kellett bevonulnia.

21 Az első nagyobb város, ahová a magyar csapatok szeptember 5-én bevonultak 19 DOMBRÁDY Lóránd-TÓTH Sándor: A Magyar Királyi Honvédség. (1919-45). Bp. 1987. 130-131. p.; BORÚS, 1975. 222-224. p.; Földi, 1999. 20-21. p. 20 FÖLDI Pál: A Magyar Királyi Honvédség a második világháborúban. Bp. 1999. 30. p. 21 FÖLDI, 1999. 30. p. 171