Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Csikós Gábor: „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől!” (A munkásság érdekérvényesítési törekvései Jászárokszálláson az 1910-es években) / 93. o.

Összefoglalás Amint láthattuk, az 1910-es évek több mélyreható változást hoztak Jászárokszállás közéletében. Az érdekképviselet igényével és határozott politikai célokkal jelentkezett a községi társadalom egyre nagyobb hányadát kitevő munkásság. A korszak munkás érdekérvényesítésének módjai - keresztényszocializmus vagy szociáldemokrácia - közül, a gyenge szociáldemokrata kezdet után mindinkább a keresztényszocializmus nyert teret. Mindezt a jászok hagyományos vallásosságával és történelemtudatával magyarázhatjuk. A Boros Alajos által megszervezett keresztényszocialista munkásegylet nemcsak a szorosabb értelemben vett munkásság - mezőgazdasági proletariátus, kubikosok - ügyét karolta fel, de fontosnak tartotta az iparosok képviseletét is. Az együttműködésnek jó példája az 1909-es év, amikor a községi választásokon a munkások és az iparosok szövetkeztek. Támogatta őket a helyi újság, a Jászárokszállás és Vidéke, és a köréjük csoportosuló értelmiség dr. Móczár Lajos ügyvéd vezetésével. De élvezték több gazdacsalád támogatását is, akik közül a Térjék családot emeltem ki. Bár a keresztényszocialisták elsősorban a munkás - iparos rétegeket kívánták képviselni, az osztályharcot elvetették, s békés, kompromisszumokat elfogadó politikájuk (főbírójelöltjeik gazdák voltak) azt az eredményt hozta, hogy az 1909 és 1912 között működő képviselőtestületnek három munkás származású képviselője is lehetett. A biztató kezdést azonban nem követte megfelelő folytatás, az iparosság körében erőre kapó radikális hangok elzárkózásra késztették a gazdákat, a durva incidensek pedig csak még tovább rontották a helyzetet. Boros Alajos ugyan visszatért a korábbi módszerekhez, de a felgyülemlett feszültséget már nem tudta kezelni: 1912-ben a munkásság képviselői nélkül alakult meg az új községi tanács. Az első világháború időszaka nem kedvezett a munkás érdekképviseletet megvalósítani akaróknak, Boros Alajos halála pedig végleg megpecsételte a mozgalom sorsát a tízes évekre nézve. A háborús évek nélkülözései és csapásai kiélezték a gazda - munkás ellentétet, erőre kaptak a radikális elemek. Ők, a szociáldemokraták és a kommunisták alkották a gerincét az 1919-ben megalakult Forradalmi Munkástanácsnak. A proletárdiktatúra kikiáltása utáni felkelés, eleve lehetetlenné tette a két réteg közti konfliktus megoldását. A munkásság kérdéseire a tízes évek csak radikális választ tudott adni: hol a gazdák zárásának és összefogásának képében, hol a munkásság erőszakos önérvényesítésében. Jól átlátta a helyzetet Csáky Béla, az Ipartestület elnöke, aki teljes erejével az ellentétek elsimításán dolgozott. 135