Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Csikós Gábor: „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől!” (A munkásság érdekérvényesítési törekvései Jászárokszálláson az 1910-es években) / 93. o.

munkások sem ellenségnek mennének oda, hanem igenis azért, hogy az ő érde­keik is tekintetbe vétessenek néha-néha ... " 30 Az előbbiekben felvázoltam ugyan, hogy miképp szaporodott fel a munkásság, azonban ha megnézzük a korabeli statisztikákat, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Jászárokszállás és Vidéke túloz, hiszen az iparos és a mun­kás réteg együttesen még így sem éri el a 36%-ot. A többséget, mondhatni továbbra is a gazdák képviselik. A statisztikák részletesebb vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a gazda kate­gória 43%-ban olyan személyeket takar, akiknek földbirtoka 10 hold alatti. 31 Egy néhány holdas parasztgazdának ugyanazokkal a nehézségekkel kellett szembenéznie, mint egy mezőgazdasági munkásnak: igaz, saját földön termel­hetett, de ez nem fedezte szükségleteit. Gyermekeit cselédnek kellett adnia, vagy ő maga is arra kényszerült, hogy napszámba menjen. Solymosi Ignác, aki napszámos szülők gyermeke volt, érzékletesen festette le a hétéves gyermek megaláztatásokban bővelkedő sorsát, akit szülei a nyomor enyhítésére bojtár­nak adtak. 32 Minthogy a Solymosi életút nem volt egyedi jelenség, a szegény rétegekben kialakult az úrellenesség, a gazdákban pedig egyfajta félelem. Ez a hangulat azonban, mint azt a későbbiekben láthatjuk, még kezelhető volt, s csak akkor mérgesedett el véglegesen, mikor egyesek ezt az ellentétet politi­kai előmenetelük segítésére akarták felhasználni. Az a tény, hogy a tisztviselők fizetése ötven éven keresztül változatlan maradt (a főbírói fizetés 1865-ben és 1912-ben is 1000 korona volt), erénynek mond­ható, hiszen a község takarékoskodását mutatja. De ez az erény csak látszóla­gos, hiszen a nagyon alacsony fizetésnek nem csak a megtakarítás a következ­ménye, hanem az is, hogy a szegényebb rétegek nem bírják finanszírozni kép­viseletüket. Képviselőik nem engedhetik meg maguknak a jövedelem kiesést, melyet a politizálás okozna. 33 Ez a jelenség jobban kijelölte a politikára alkalmasok körét Jászárokszálláson, mint a redemptus származás. Csak olyan ember vállalkozhatott a tanácsi mun­kában való részvételre, akit a jövedelem kiesés nem érintett érzékenyen: ezek többnyire olyan nagygazdák voltak, akik birtokaik kezelését fiaikra bízhatták, míg ők a községi ügyekben járnak el. Ennek viszont természetes velejárója volt, hogy a fiatal gazda birtoka ügyei mellett többnyire nem ért rá a közsze­replésre. Maradtak tehát a viszonylag idős, jómódú gazdaemberek. Jászárokszállás és Vidéke, I. évfolyam, 24. szám. 1909. XI. 17. Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, II. köt. 1913. 374. p. GECSÉNYI Lajos: A forradalmár jász kubikos. 1973. 5. p. Jászárokszállás és Vidéke, IV. évfolyam, 50. szám 1912. XII. 14. 102

Next

/
Thumbnails
Contents