Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.

iparral, ám igen elmaradott infrastruktúrával rendelkező Szolnok, csak kitartó küzdelem árán lehetett megyeszékhely, mivel erre a státuszra a jóval népesebb Jászberény és Karcag is pályázott. Scheftsik polgármester ismét kiváló szervezőkészségről tett tanúságot és megszerezte Gorove Istvánnak, a Szabadelvű Párt országos elnökének támogatását, és az ő közvetítésével Tisza Kálmán miniszterelnök bizalmát is. A szolnoki és Külső-Szolnok megyei kötődésű befolyásos politikusok, Gorove, Horánszky és Szapáry Gyula együttes közbenjárásának köszönhetően, a harcból Szolnok került ki győztesen és elsősorban kedvező közlekedési adottságainak figyelembe vételével megyeszékhellyé válhatott. Scheftsik István sikeres lobbizásának jutalmául, azt a megtisztelő megbízást kapta, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tisztikarát ő üdvözölhette először az első megyegyűlésen. A gyűlést 1876. szeptember 4-én, a mai Szigligeti utca végén a Scheftsik kertben tartották meg, abban az alkalmi faépítményben, ahol a Scheftsik család nagyvonalú támogatásával vándorszíntársulatok léptek fel. Mivel a város sem megfelelő nagyságú ülésteremmel, sem a megyei hivatalok elhelyezésére alkalmas épülettel nem rendelkezett, a legsürgősebben fel kellett építeni a vármegyei székházat. Az eklektikus stílusú megyeháza építésében Scheftsik István kiemelkedő érdemeket szerzett. A vezetése alatt álló szolnoki képviselőtestület 30 ezer forint adományozásával és ingyen telek biztosításával támogatta az építkezést. A költségeket kölcsön felvételével teremtették elő, a váltókat Scheftsik polgármester írta alá, és fedezetül lekötötték számára az értékesebb városi ingatlanokat. Scheftsik István bármilyen lelkesnek és önzetlennek is tűnt, mint polgármester, lelke mélyén azért mindig óvatos üzletember maradt, aki magánvagyonát nem volt hajlandó kockára tenni és a közügyeket saját érdekeivel igyekezett összeegyeztetni. Bár korrupció vádjával még ellenfelei sem illették, közigazgatási szempontból szabálytalannak minősülő lépései, személye elleni támadásokra adtak alapot. Elsősorban Szabó Imre városi főjegyzővel került ellentétbe, akinek többségben lévő hívei végül 1878-ban lemondásra kényszerítették polgármesteri állásáról. Fáradozását azonban a megyebizottság a nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére is elismerte, és az elkészült székház zárókövének elhelyezésénél ő mondhatott díszbeszédet.

14 Az 1880. március 31-én tartott városi képviselőválasztáson ismét Scheftsik István frakciója győzedelmeskedett, és Sipos Orbán alispán személyes támogatásával, újból megválasztották Szolnok polgármesterévé. Alighogy székét elfoglalta, azonnal hozzákezdett egy új, reprezentatív városháza felépítésének megszervezéséhez. Szolnok ugyanis csupán egy földszintes, szűkös, a megyeszékhelyi ranghoz a legkevésbé sem illő városi székházzal rendelkezett. MOL K. 148. 521/1885. - SZML Szolnok város képviselőtestületi üléseinek jegyzőkönyve 105/1876. - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1900. október 11. 89