Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

dűlőútnál lényegesen forgalmasabb, és fontosabb út áthelyezését feltételezi. Megjegyzendő, hogy a homok kitermeléséhez nem csak egy ponton nyitottak bányát. Úgy tűnik, amelyik földbirtokos gondolt egyet, nekiláthatott a kitermelésnek, ami jól megfigyelhető nyomot hagyott Berekfürdő község környékén. Nem számított, hiszen a várostól távol esett, a homokra meg - főként a századforduló környékén szaporodó építkezésekhez - egyre nagyobb szükség volt. A polgármesteri hivatal például 1903-ban azt a határozatot hozta, hogy „a kövesút és a piactér készítéséhez szükséges homok beszállítása ... a jövő hét közepén megfog kezdetni. A homok részben az R. Szilágyi Péter üllőbeli tanyája mellől, részben pedig Balog Gábor berekbeli tanyája mellől lesz szállítandó... "

11 Az ily módon többféle hasznosítás alá fogott Üllő környékére mások is felfigyeltek, s a határrész nem egészen világos vízügyi múltja félreértésekhez, és bíróság előtti pengeváltáshoz vezetett. A Tisza-szabályozási munkák az 1860-as évekre elérték a Közép-Tisza vidékét, s megalakultak a „szabályozási társulatok", amelyek az árvizektől mentesített területek arányában várták az érintett községek pénzügyi támogatását. A Madaras és Karcag határába eső, immár száraz meder kapcsán, a területileg illetékes báró Orczy Bódog elnöklete alatt működő Örvény-abádi Tiszaszabályozási Társulat jelentkezett Madaras város képviselő-testületénél, hogy "az Üllő lapossát ismét(l) tiszai ártérbe venni, s annak lejtmérésére ... állami mérnököt leküldeni szándékozik. " Szerinte nyilvánvaló volt, hogy az Üllőt a Tisza szabályozási munkák tették művelhetővé. A madarasi közbirtokosság természetesen joggal tiltakozott, és „mivel az Üllő laposa a Karczagi határba is beterjed s ennél fogva ez ügyben fizetni érdekelve van", csatlakozásra szólította fel Karcag város elöljáróságát, mint írják: „nyújtson segédkezet ... a fent említett tiszaszabályozási társulat törekvései elleni küzdelemben". A karcagi közbirtokosság csatlakozott is a madarasiak véleményéhez, „ ... miután a város határában az Üllő laposon ember tudomása óta soha nem jött fel a Tisza árja, és így (azt) hogy az Üllő lapos Tisza ártér volna, a közönség soha el nem ismerheti ... "

78 Amint az idézett szövegből kitűnik, az Örvény-abádi Társulat nem először jelentkezett ezzel a követeléssel, és nem is utoljára. Az Üllőnek az ártéri területek közé sorolása (minősítése) ellen 1870-ben is tiltakoztak, s mert azt a minisztérium hozzájárulásával a társulat ezek ellenére is „belaistromoztatta", a következő év augusztusában, az 1871. évi XXXIX. te. adta lehetőségekkel élve, „a törvény rendes útján" kerestek orvoslást. A törvényszék előtt dr. Nagy Lajos, a karcagi közbirtokosság ügyvédje képviselte a két települést.

79 Valószínűleg kedvező döntést sikerült elérnie, mert az Üllő ilyen formában többé nem került terítékre. Nagy-Kunság, 1903. szeptember 13. SZML Karcag v. lt. Közgyűlések jkv. 1869-1870. 1969. október 19. 94. sz. SZML Karcag v. lt. Közgyűlések jkv. 1871-1872., Közgyűlések jkv. 1870. augusztus 24. 47. sz. 1871. augusztus 17. 73. sz. 43