Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

műveléshez sem értettek. A parancs ugyan rászorította a községeket a munkák elkezdésére, de a leendő erdő helyéül olyan részt választottak ki, amelynek befásításával nem kisebbedett a szántóföldi művelés alá vonható terület. Több évtizedes erdőültetési gyakorlatra derít fényt tehát, a karcagi tanács 1817-ben rögzített megállapítása, amely szerint a határban most „ollyas posványföld nintsen, mellyet erdőnek kellene (ti. lehetne - E. Gy.) fordítani ..."' Ez a megjegyzés az erdőnek „feláldozott" föld minőségét, és az odatelepített erdő várható élettartamát is sejteti. De, mint már jeleztük, az utasítást végre kellett hajtani, ezért aztán a tanács egyik helyszínként a már félig-meddig kiszárított Üllőt jelölte ki olyan területnek, ahol az erdősítést végrehajtja. így telepítettek oda 1779-1780 körül 340 öl (645 m) hosszúságú és 250 öl (474 m) szélességű területen facsemetéket.

56 (A másik helyszín a Zádor folyó bal partján, a Zádor hídtól induló, s a Zádor-halmon valamivel túl érő, vízjárásos legelő egy darabja volt. Ez az erdő valóban megmaradt, de az 1890-es évek közepén, a terület felosztásakor, az új tulajdonosok kivágták.) Az erdőtelepítést a helybeli gazdák nem igazán értékelték, az erdőgazdálkodásról pedig fogalmuk sem volt. Ha nem is minden hangoskodás nélkül, de a fákat elültették és az első időkben még gondját is viselték, ám a későbbiekben, amikor már elterelődött róla a felsőség figyelme, helyben is elfeledkeztek róla.

57 Bár a térképen viruló telepítvény látszatát kelti, az 1785-ben, a területet térképező hadmérnök, semmiféle említésre méltó erdőt nem talált itt. Madaras határáról annyit jegyzett meg, hogy „Néhány süppedékes hely kivételével a rétek szárazak. A falu környékén csak a Nagy Üllő mocsár járhatatlan. " A karcagiak 1794-ben a meder egy részét kaszálónak szemelték ki, de mert „száraz Virádits kóróval annyira tele van, hogy azt alkalmatossan meg kaszálni nem lehetne" - a madarasi határnál lévő „Fűz Fás gát"-tól kezdve feldűlőzték, és dinnyefoldnek osztották ki. A dinnyeföld létesítése egyben a terület gaztalanítását is jelentette. A dinnyének való földet felszántották, majd veteményezték és a dinnye nevelődése és érése idején legalább ötször, vagy hatszor megkapálták, ami - esetleg éveken át ismételve - megtisztította a földet és alkalmassá tette más vetemények fogadására. Hajói sejtjük, ilyen dinnyeföldosztással szakaszosan az egész medret gyomtalanították, és egy ideig még SZML Karcag v. lt. Tan. jkv. 1817. április 2. 234. sz. Lásd: 51. jegyzet SZML Karcag v. lt. Tan. jkv. 1772-1783. 1781. november 9. Csordás István úgy méltatlankodott, amikor erdőt ültetni kijelölték, hogy „huntzfut a ki parantsolta." Az üllöbeli erdőcsősz ugyanakkor (Tan. jkv. 1781. november 2.) 8 rfrt-ot, 6 köböl búzát és 6 köböl árpa fizetést kapott, a városi erdők felügyelője pedig (Tan. jkv. 1781. november 9.) Szikszai Dániel városi seborvos lett. CSEH Géza: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása (1782-1785). Szolnok, 1995. 37. p. (Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár Közleményei 1.) 38