Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

Ködszállás és Orgondaszentmiklós, mint láttuk, nagykunsági falvak voltak. A Tatárülés határnév, amely a 19. században tűnik fel a levéltári anyagban - vélhetőleg a tizenöt éves háború emlékét őrzi. Nem településnevet takar, de az ide vonatkozó gyér, s a 19. század végén lejegyzett szóbeli hagyomány szerint „mielőtt a tatárok elpusztították volna Karczagot, ezen a helyen tanácskoztak. "

24 Ennek a lényege, hogy a környéken valaha tatárok tanyáztak, s mivel az emlékük máig fennmaradt, vélhetőleg hosszabb ideig tartózkodtak itt. Ezt valószínűsítő eseményt, vagy erre utaló feljegyzést Baranyai Decsi János históriájában olvashatunk. Azt írja ugyanis, hogy 1594/95 telén a török szövetséges krími tatár csapatok az Alföldön, mégpedig a Közép-Tisza vidékén teleltek. Mint írja: „Szolnok, Túr meg más környékbeli mezővárosok táján (táborhelyeket — E. Gy) építettek (amelyeket) a tél kegyetlenségét enyhítendő, szalmával fogtak körül. "

35 Bizonyára, egy ilyen tábor emléke Tatárülés határnevünk. Tatárülés Üllő-parti szélén, a bereki bekötőút kövezésekor végzett földmunkák során, nagy mennyiségű emberi csont került elő. A leletről késve tettek jelentést és így a helyi újság képviseletében kilátogató Szentesi Tóth Kálmán annyit írhatott le, hogy „a csontvázak nem voltak egymásra dobálva, hanem egymás mellett feküdtek. A csontvázakon kívül csak egy fazekat találtak ..., amelyben hamunál nem volt egyéb ..." A fazekat a megtaláló munkások összetörték, a csontokat pedig az úttöltésbe hordták. Közelebbit sajnos nem tudunk, s mivel egészen biztosan nem Ködszállás falu nyomairól van szó, vélhetőleg egy annál korábbi temetkezési helyet dúltak fel az útépítők.

36 A Berek határnév magyarázataként a madarasiak 1864-ben azt írták, hogy „Ezen dűllőt valamint a' Karczagi határban lévő hason dűllőt az üllő lapos csaknem gyűrű formán veszi körül, 's e' szerint mint egy szigetet képez, mely szó szerinti hagyomány szerint erdővel, 's bokrokkal volt borítva, 's hihetőleg innen veszi nevét. " A karcagiak ugyanitt mindössze annyit jegyeztek meg, hogy Berek szántóföld, s „ az üllőtől hajdan körül keríttetve berek nevét innen kaphatta. "

37 Ez hihető névmagyarázat, bár a madarasiak által itt feltételezett („szóbeli hagyománnyal hivatkozott") erdő ugyancsak régen eltűnt, mert 1699-ben a Pentz-féle összeírás csak annyit jegyez meg, hogy Fábiánka puszta telke Orgondaszentmiklóssal és Kápolnással is határos, vagyis a Berek területén „kissé mocsaras és nádas részen, ám túlnyomórészt jó szántóföldekkel és KIMNACH Ödön: Helynevekhez fűződő mondák Karczag vidékén. In: Ethnographia, 1903. 12. sz. 58-60. p. BARANYAI DECSI János: 1982. 190. p. Tömeges emberi csont a Tatárülés mellett In: Karcagi Napló, 1938. április 23. Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából: Jászkunság. Kecskemét-Szolnok, 1978. 158 és 151. p. 33