Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

szentmiklóson át kelet felé, Nádudvarra menő út, amelybe kicsit távolabb torkollott az ugyancsak erre vivő út Kápolnás felől. Nagyon jelentős észak-déli útvonal a Karcagúj szállásról a (Tisza)furedi révhez vivő - máig meglévő Tiszafüredi út, amelybe más, a Tisza menti községek felé irányuló utak torkollottak. Ennek neve Madarason Üllőparti út vagy Füredi hajtóút. Országos jelentőségű, régi sószállító út ágazott el Kunhegyesnél. Egyik ága dél, majd kelet felé fordulva Kolbász, Bocsa, Karcagúj szállás és Asszonyszállás falvak határain át ért el Ágotához, ahol rév működött a Hortobágyon. Ezen út másik ága Madarason keresztül, az Üllő medrét keresztezve Debrecenig vitt. Meg kell említenünk, hogy 1734-ben a madarasiak az Üllő medren átívelő hidat építettek.

33 A Madaras-Karcag közötti út pedig a két települést kötötte össze. Az említett öt település fennállása idején, az utak forgalmát is figyelembe véve, az Üllő környéke korántsem mondható elhagyatottnak. Az összeírásokból kitűnik, hogy az Üllő körüli falvak lakossága úgymond kizárólagosan állattartásból és földművelésből élt. Az egri várnak a készpénzen kívül búzával, árpával és tejtermékekkel - sajttal és vajjal - adóztak, de szükség esetén marhát, sertést és szalonnát is vittek a várba. A török összeírások árnyaltabbá teszik a gazdálkodás képét. A török adót szedett ugyanis a gabonafélék mellett a ház körüli, vagy mezei veteményeskertek (bosztánok) terményei, ezen felül a fokhagyma, a vöröshagyma, káposzta, a kender, a len után, de megadóztatta a juhállományt, a sertéseket, a méhkasokat, az elmért bort és a malmokat is. (Az Üllő környékén 1591-92-ben két malmot találtunk, egyet Orgondaszentmiklóson és egy kétkerekűt Ködszálláson.) Számításaink szerint, az Üllő körüli falvakban Szolnok elestét megelőzően összesen mintegy 250 család (kb. 1.500 lélek) élt. (Az 1571-ig eltelt időszak hadjáratainak (1552 és 1566) hatására, 30 % népességcsökkenés feltételezhető). A vidéket érintő két hadjárat nyomán ez a szám 1571-re, 145 családra (kb. 870 lélekre), 1577-ben pedig még tovább, 78 családra (kb. 470 lélek) apadt, ugyanakkor közel ugyanennyi lakatlan házat is találtak. Az 1745. évi redemptio idején, az említett középkori falvak közül Fábiánsebestyén és Kápolnás területét — ezekkel együtt a meder hosszának nagyobb részét - Madaras, délnyugati hajlatát, Ködszállás és Orgondaszentmiklós falvak határaival és Berek egy részével, Karcagúj szállás váltotta magához. A következőkben a Karcaghoz került rész történetét igyekszünk felvázolni. A vizsgált terület és környéke földrajzi nevei tehát: Üllő vagy Üllőlapos, a meder által kerített rész Berek. A meder bal partján van Ködszállás és Orgondaszentmiklós, s a bereki állomásépülettől dél-délnyugati irányban fekszik Tatárülés. KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága. 1731-1745. Bp. 1992. 32