Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

délkelet felé nyúlik, az egyik legkedvezőbb adottságú (s ennél fogva a redempciót követően a legkorábban kiosztott és tanyásodott) határrész. Az 159192. évi török összeírás szerint területe elégtelen mennyiségű volt, mert lakói „más földről", azaz bérelt területről is gazdálkodtak.

23 Az 1566. évi háború lakóinak nagyobb részét elűzte, 1571-ben 28, 1577-ben 24 család lakta. Az 1587. évben 14 családot találtak itt, az 1591/92. évi defterben 18 család (ill. 38 adófizető férfi) szerepel. A háborúnak esik áldozatul, 1594-ben elpusztultnak tüntetik fel.

24 1617-18-ban újratelepül és 1675-ig igen szerény nagyságú település Kolbászszékben. Vélhetően az 1683. évi hadjárat következtében végleg elnéptelenedett, 1699-ben puszta. Határának egy részét a karcagúj szállásiak használták, és 1745-ben meg is váltották. Ködszállás egykori telephelyén, már, mint Ökrös László birtokán, 1923 augusztusában a néprajztudós dr. Györffy István, és az antropológus, dr. Bartucz Lajos folytatott ásatásokat, amikor is - az újság megkésett tudósítása szerint - a „kun község" nyomait keresték.

25 „Négy napos próba-ásatás után a házhelyek; a templom alapja és a temető napfényre került. A feltárt sírokból 20 koponya és 5 csontváz ép állapotban jutott a kutatók kezébe. Ezenkívül mintegy 15 csontváznak korhadásba ment részei. " A kutatók feltételezték, hogy a koponyák „feltétlenül ősi kun koponyák", amelyekből következtetni lehet a beköltöző kunok antropológiai jellemzőire. Találtak még ugyanitt „fém gombokat, nyak- és fölbevaló maradványokat, gyöngy párta részletet", s jóval korábbi korok emlékeként kőbalta is előkerült. Más helyütt az olvasható, hogy a templom egy „15-20 méter átmérőjű domb"-on állott, körülötte pedig még felismerhető volt a temető árka.

26 Ez nem annyira domb, mint enyhébb magaslat lehetett, mert halmot itt a térképek nem jeleznek. Bár a két tudós a következő évben Bócsán és Orgondaszentmiklóson ásatott, Ködszállásra már nem tértek vissza. Bartucz Lajos: „Egy régi kúntelep feltárása. A Karcag-ködszállási ásatások" című dolgozatában összegezte a kutatás eredményeit. Madaras Az Üllő környékének egyetlen túlélő települése. Lakossága 1745-ben saját határán kívül megváltotta még Fábiánka és Kápolnás pusztákat, így került a régi meder (= Üllő); annak vízmosta ártere, vagy kiöntése (= Üllő laposa) és a Berek nagyobb része a madarasi határba. Lakossága 1571-ben 21, 1577-ben 22 család (11 elhagyott ház), 1591/92-ben 20 család (52 adófizető férfi) lakta és 1594/95-ben is számba veszik. 1617/18-ban GYÁRFÁS I. 1885. 4. köt. 60-61. p.; ÁGOSTON G. 1988. 292. p. SUGÁR I. 1977.41-44. p. Nagykunság, 1924. július 4. Karcagi Napló, 1924. szeptember 17. Ua. = Antropológiai Füzetek I. 1923. 81-86., 97-99. sz. 30