Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
ADATTÁR - Papp Izabella: „Volt egy Szentkirályi főkapitánya a jász kun népnek…” Adatok Szentkirályi Móric és a jászkunok kapcsolatához 1848-49 / 231. o.
nemzetiségi ellentétek által leginkább veszélyeztetett Bács, Torontál, Csongrád és Csanád vármegyék teljhatalmú királyi biztosává nevezte ki, a leváltott Csernovits Péter helyére: „ ...önt a hazafiúi áldozatkészsége ép akkor vezeté a Bács megyei táborba, midőn a királyi biztosi munkálat sikerrel csak a táborból és fegyveres erő élén intézhető, önt mindama megyékre, s királyi városokra és kerületekre nézve teljes hatalmú királyi biztosnak nevezem ki. " - olvasható a nádori rendeletben. 41 Feladatai közé tartozott a megyei és városi tisztviselők tevékenységének felügyelete, rögtönítélő bíróságok felállítása, a szerb felkelők visszaszorításával a béke és a rend helyreállítása. Szentkirályi ezt a rendkívül nehéz megbízatást azzal a kikötéssel fogadta el, hogy addig viseli, míg a jászkun nemzetőrök Verbász alatt táboroznak. Katonáival együtt igen szerény körülmények között élt, s közben a kormány utasításai szerint innen szervezte a nemzetőrök váltását és ellátását, irányította a lázadó szerbek elleni harcot. 42 Nem volt könnyű dolga a szabadsághoz szokott jászkun nemzetőrökkel sem, akik ugyan lelkesen indultak a táborba, de meghatározott időre nem akarták magukat lekötelezni a katonáskodásban. 43 Herendi József könyvéből a Jókai regényekre emlékeztető stílusú bejegyzést olvashatunk arról, hogyan osztozott a főkapitány katonái sorsában: „ Verbásztól kelet felé kiérvén a sík térre, szembe tűnik a tábor számtalan sátraival, - balra a lovas kunok, jobbra a rendes katonaság, — hátrább a jászkun gyalogság a sátrak mentében, jobbra messzebb Ó-Kér felé a pestmegyei nemzetőrök, a távolban kéklenek Szerem hegyei, a lázongás színhelye, előtted 3 negyed órányira izmos kettős torony látszik, ez Szent Tamás, a ráczok fészke. A táborban balra látsz egy meszeletlen házikót, egy puska lövésnyire, - bemégy az alacsony viskóba, nincs kimeszelve. Bútorzata tábori ágy, egyetlen szék, egy ócska divány és fényűzésül a falon tenyérnyi tükör. Ellenben nagy széles asztal, tele rakva irományokkal, melyekből az előtte ülő durva szövésű vászon blúzba öltözött férfi szorgalmasan dolgozik - egymaga. Ez a jászkunok főkapitánya és teljhatalmú községi biztos, a kinek neve a rácz lázadók előtt csakhamar , ,7 ,,44 rettegette vált. HERENDI J. 1901. 42. p. A jászkunok és a szabadságharc katonai vonatkozásairól bővebben: HERENDI J. 1901. 43-53. p., REDEY István: Jászok és kunok az 1848/49-es szabadságharcban. Jászberény, 1989., ZÁDOR Béla: Jászlain nemzetőrség 1848-ban. In: Zounuk 8. Szolnok, 1993. 59-92. p.; Újabb helytörténeti munkák: ELEK György: Egy város a hátországban. Karcag 1848-49-ben. Karcag, 1998.; ÖRSI Julianna: A Nagykunság 1848-49-ben. Karcag, 1988. Kökényesi Szaniszló 1848. november 8-i levelében írja: „...mivel saját nyilvánításuk szerint az egész hadjárat alatt - tartson az bár 10 évig - örömmel szolgálandanak, de magukat határozott évekig lekötni nem igen hajlandók." HERENDI J. 1901. 68. p. HERENDI J. 1901. 44. p. 241
