Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Sebők Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében / 167. o.
időszakban - egészen az 1953-as hatalomváltásig - gyakorlatilag valamennyi alapvető élelmiszerből rendszeresen hiány mutatkozott a városban. Az 1952-es esztendőben még az is előfordult, hogy már a reggeli órákban sem lehetett kenyeret kapni az üzletekben. Amikor egyik vagy másik alapvető élelmiszerből kivételesen nagyobb mennyiség érkezett, akkor azt azonnal szétkapkodták az emberek és próbáltak otthon tartalékolni, a következő szűkösebb időszakra. Ezért egyes termékeket csak korlátozott mennyiségben adtak el a boltok, aminek következtében, aki ráért, sorra járta az üzleteket, így próbálva beszerezni az otthoni szükségletet. A Nagy Imre-féle „új szakasz" időszakában, Jászberényben is érezhetően nőtt az árukínálat és kevesebbszer, kevesebb ideig kellett sorban állni az embereknek. Hiánycikkek persze továbbra is akadtak, elsősorban a textiláruk és egyéb ruházati cikkek terén nagyon nehéz volt beszerezni bármit is, de hasonló volt a helyzet az építőanyagok esetében is. Húsból, zsírból és tüzelőanyagból sem kapott a legtöbb esetben elegendő mennyiséget a város. 1955 tavaszától, Rákosi újbóli hatalomra kerülésétől ismét súlyosbodni kezdett a helyzet a közellátás terén, az „új szakasz" enyhe életszínvonal-javító intézkedéseinek hatása is megszűnt. Ismét megindult a felvásárlás, amit jól tükröz, hogy csak kenyérből közel kétszeresére nőtt a kereslet, Rákosi hatalomba való visszahelyezésével. A város piacán virágzott az üzérkedés és a spekuláció, mert a kofák rendszeresen felvásárolták a behozott terményeket, majd azokat jelentős felárral adták tovább. Egyre több alapvető élelmiszer esetében jelentkezett ismét súlyos hiány: pl. a húshiány enyhítése érdekében, az illetékesek engedélyezték a lóhús- és kolbász forgalomba hozatalát is. Erősen fájlalták a jászberényiek, hogy a megyei elosztó nem vette figyelembe, hogy a város iparosodása következtében egyre többen élnek munkabérből, akik élelmiszer tekintetében már nem voltak önellátóak. 86 Összegzésként elmondható, hogy az első ötéves terv a két nagyberuházás Jászberénybe telepítésével, jelentős változást hozott a város és környéke életében. Nagymértékben megváltozott a város arculata és foglalkozási szerkezete is. A város lakosságának az 194l-es 58,3 %-ról 1960-ra 37 %-ra csökkent a mezőgazdasági népessége, miközben az iparban és építőiparban foglalkoztatottak aránya 14,9 %-ról 32,2 %-ra növekedett. 87 A foglalkozási szerkezet rövid idő alatt végbement nagymértékű, radikális változása, az iparban és építőiparban foglalkoztatottak javára, jól beleillett abba a képletbe, amelyet mint elvárást fogalmaztak meg a TERINT által kiadott Országos Területrendezési Tervben. Jászberény közellátásával kapcsolatban részletesen: SEBŐK Balázs: Életkörülmények a „vases acél országában" és Jászberényben (1950-1956). In: Jászsági Évkönyv, 2005. 82-92. p. BELÉNYI Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika. Szeged, 1996. 183. p. 196
