Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)
TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: A tuberkulózis elleni küzdelem Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 89. o.
biztosítsák. Ezek a betegek a többi ápoltakkal ne érintkezzenek. A kórtermek, valamint az eszközök megfelelő fertőtlenítéséről gondoskodjanak. Ezután a belügyminiszter a végrehajtás ellenőrzéséhez adott további útmutatást. A belügyminiszteri körrendelet igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy a tuberkulózis ellen minél hatékonyabban vegyék fel a harcot. 5 A küzdelem azonban nem volt egyszerű, menet közben kisebb részsikereket tudtak elérni. A „morbus hungaricus"-nak is nevezett betegség az egész megyében pusztított. A tüdőgümőkórban elhalálozottak számán felül sok volt a beteg, akiknek a gyógyulása hosszú ideig tartott. 1927-ben a Közigazgatási Bizottság a tuberkulózis elleni fokozott védelemre hívta fel a figyelmet. Dr. Kiss Ernő bizottsági tag egy megyei tüdőbeteg szanatórium létesítésének fontosságáról beszélt. Felhívták az alispán figyelmét, hogy a szanatórium elhelyezésére és a létrehozásához szükséges költségekre vonatkozóan tegye meg a kezdeti lépéseket. 1927-ben az alispán is ismételten figyelmeztetett a tuberkulózis elleni védelemre. Címzettek a főszolgabírók és polgármesterek voltak. Az alispán a betegség veszedelmét abban látta, hogy a fertőzött betegek szabadon mozoghatnak és ezáltal a bacilusokat jobban tudják terjeszteni. Szerinte a tbc-s betegek nincsenek eléggé izolálva, mint a más fertőző betegségben szenvedők. A védelemnek két irányba kell történnie, védekezni, és gyógyítani kell. A védelem tennivalója kettős: a betegek védjék magukat az egészségesektől, az egészségesek védjék magukat a betegektől, de főleg a betegség csíráitól. Mindkettőt a lakosság felvilágosításával, tanításával lehet elérni. Ebben a munkában a már előbb említett orvosok, papok, tanítók munkáját kívánták igénybe venni. Ez volt az egyszerűbb és megoldhatóbb. A feladat másik részének megvalósítása sokkal nehezebb, hiszen sok pénzt igényelt. A szanatóriumok ügyében ugyan nem volt nagy előrelépés, de tüdőgondozók létrehozásával bizonyos mértékig fel lehetett venni a harcot a rettegett betegséggel szemben. A XX. század elején a megyében egészségházakat építettek, amelyekben legtöbb esetben helyet kaptak a tüdőgondozók is. Uo. 31-32. p. 96
