Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)
TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: A tuberkulózis elleni küzdelem Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 89. o.
szükséges, hogy a cselédek számához viszonyítva egy, vagy több betegszobát létesítsenek, lehetőleg olyan épületben, amely árnyas fákkal és bokrokkal van körülvéve. - A községek lakosságának a figyelmébe ajánlják, hogy az utcákat, tereket, másra nem használható területeket fákkal, bokrokkal ültessék be. - Nagyon és kívánatosnak tartották volna, ha a községek a gümőkóros betegek részére „szanatóriumokat" rendeznének be. Véleménye szerint a szanatóriumok létesítése nem igényel nagyobb pénzösszeget, mivel a kórházakhoz hasonló költséges felszerelést, berendezést nem igényelnek. Az ilyen szanatóriumok létesítése a vármegye területén könnyű, hiszen szinte minden rendezett tanácsú városnak és nagyobb, népesebb községnek valamennyire kezdetleges felszerelésű kórháza van. Véleménye szerint ezek egy részéből létrehozható szanatórium. Utasítja a rendezett tanácsú városok polgármestereit és a járási főszolgabírákat, ahol a feltételek megvannak, kezdjenek tárgyalásokat a szanatórium létesítésével kapcsolatban. A tárgyalások eredményeiről pedig az alispánnak tegyenek jelentést. Szakmai kérdésekben a vármegyei főorvoshoz forduljanak segítségért. A rendeletet az elöljáróságokkal a községi közegészségügyi bizottságokkal, az összes orvossal közölni kellett. A rendeletben szereplő szanatórium létesítésével kapcsolatos intézkedésekről 1899. február 10-ig tartoztak jelentést tenni. 3 Bagossi Károly alispán Szolnokon 1898. december 2-án keltezett körrendeletének részletes ismertetését több tényező is szükségessé teszi. 1. A gümőkór terjedésének megfékezési módjairól ismereteket ad. 2. Tájékoztatást nyújt a hatóságok feladatairól. 3. Megfogalmazza az azonnali végrehajtást igénylő feladatokat. 4. Időben hosszú távra is érvényes, eredményeiben évek múlva jelentkező stratégiai elgondolásokat tükröz. A körültekintő részletekben gazdag körrendeletnek az eredménye a vártnál kisebb lett. Egyrészt az emberek nem ismerték fel a tüdőgümőkórból származó nagyobb veszélyeket. Másrészt a betegség keletkezésének és terjedésének fő okaihoz az emberek életkörülményei, életmódja és szokásai nagymértékben hozzájárultak. A szegénység a vármegyében nagy volt. Az emberek egy részét a szegénység zsúfolta össze, legtöbbször egészségtelen szűk lakásokba. A gazdagabbakat a szokás kényszerítette arra, hogy családtagjaikkal, cselédeikkel egy helyiségben lakjanak, éljenek. Sok esetben a kevés helyiségű 1ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária: Jász-Nagykun-Szolnok Megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai (1876-1976) Szolnok, 1996. 27-29. p. 92
