Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor:Török közigazgatás Magyarországon: A szolnoki szandzsákbégek története II. / 9. o.

szolnoki bég. Az ítéletben a levelek alapján a túriak kapták meg a vitatott területeket.

161 A fegyverneki, tiszabői, tiszagyendai, tiszakürti és tiszasülyi fogott bírák által a kőtelkiek és nagykörüiek perében az 1634. évi ítéletben Muharrem játszott szerepet. A két falu lakói az őket elválasztó Sulymos-tó és Vízér halászati joga miatt keltek perre egymással. Miután a körűi bíró az övéknek tartott részen halászaton kapott egy kőtelkit, azon nyomban törvény elé idézte. Bár a vád szerint a török szultánnak okoztak ezzel kárt, az ügyben valamely magyar fórumnak kellett volna döntenie. Mivel azonban a vádlott nem a felperesek által kitűzött határnapon jelent meg, a nagykörüiek megdühödtek, és „azt mondották, hogy ők soha többé oda nem jönnek törvényre, hanem Szolnok várába, Muharim basához mennek." A szolnoki béget azonban nemigen érdekelte az ügy: miután a kőtelkiek megesküdtek, hogy a vádlott nem a szultán tavában, hanem a Vízérben halászott, kérésükre Muharrem Kőtelekre, a magyar törvényekre engedte a dolgot. A kőtelki bírákat azonban nem a határvita izgatta, hanem az, hogy az ügy kinek a vádemelése nyomán került a szolnoki bég elé. Miután bebizonyosodott a nagykörüiek bűnössége abban, hogy megkerülni igyekeztek a magyar fórumokat, a bírák a falut 80 forint, minden egyes külön kenyéren lévő gazdát pedig 20-20 forint büntetés megfizetésére kötelezték.

162 A határviták mellett továbbra is a mindennapok része volt a vár valamint a híd karbantartása, melyhez a környékbeli városok szolgáltatták az alapanyagot. Valószínűleg Muharrem küldhette 1638. július 24-én a kecskeméti és a körösi bíráknak azt a levelet, amelyben söpríinek való vesszőt és a vár karbantartásához egy-egy szekér lécet kért.

163 Muharrem hosszú, kis megszakítással 16 éves bégsége 1643 körül érhetett véget, utolsó adatunk ebből az évből származik. Augusztus 8-án Músza budai pasa levelét Muharremhez, valamint a szolnoki és hatvani agákhoz címezte. A levél szerint a pasához olyan panasz érkezett, hogy a szolnoki és hatvani törökök részegen magyar katonákat támadtak meg. A beglerbég ezért azt rendeli el, hogy a részeges törököket büntessék meg, míg a vétlen magyar katonáknak ne essék bántódásuk.

164 FODOR Z. 1968. 43-44. p., 47. számú levél SZAKÁLY Ferenc: Magyar intézmények a török hódoltságban. Bp. 1997. 366. p.; BAGI G. 1998. 15. p. JNKSZ 39. sz. SZILÁDY Áron: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon 1. Pest, 1863. 108. p. 47