Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Karakter a karrier tükrében? Vincze Lajos életpályája (és személyisége) / 307. o.

meglepő, mert abban mindenfajta érzelmet nélkülözve célzott Győry Zsófia férje által is várt (!) - halálára. Barátja magánéletét szem előtt tartva egyből megjegyezte, ő már meg is találta a Vincze Lajosnak való új arát! (Hiába várták a sokat tűrt asszonyság halálát, az csak 1829-ben távozott az élők sorából, ami nem biztos, hogy különösebben zavarta férje urát nőkkel való kapcsolatában.) Nyilván a nőügyek önmagukban is szerepet játszottak abban, hogy Vincze Lajos elhagyva otthonát rövidebb-hosszabb ideig - nem a gazdálkodásra koncentrálva - Türkeviben húzta meg magát. Valószínűleg saját kiszolgálására, távolléte idején házának felvigyázására fogadta fel azt a szolgálólányt, akire 1830-ban néhány (nem túl jó minőségű) bútort, konyhai-háztartási eszközt hagyott (11. forrás). Amennyire előzékeny és jószívű volt hűséges szolgálónőjéhez, annyira ridegen elbánt kisebbik fiával, Ignáccal. Az eddig fellelt források alapján valószínűsíthető, hogy ifjabb Vincze Lajos inkább az apjához, míg öccse az anyjához húzott. Talán ennek (is) köszönhető a fiúk megkülönböztetése, bár végrendeletének indoklásában Vincze Lajos döntésének magyarázataként Ignác magtalanságát hozta fel. (Ez azért sem volt barátságos gesztus, mert kisebbik fia akkor még nős sem volt.) Testamentumában az egész életében birtokolt nyolc rovásos (1 rovás megközelítőleg 8 katasztrális holdnak felelt meg) jószágát egyenlően osztotta szét fiai között, míg a leányágtól visszaszerzett hét rovást idősebb utódjának, Lajosnak juttatta.

38 A rendhagyó atyai rendelés elérte célját: a két fiú éles konfliktusba került egymással, de józan ítélőképességüknek, vagy a háttérben kifundált, mindkettejük számára gyümölcsöző alkunak köszönhetően az 1830-as évek elején fele-fele arányban megosztoztak a kevi fekvő jószágon. A bemutatásra kerülő forrásfüzér s a bevezető (ami az iratok közötti „híd" szerepét is hivatott betölteni) csak részlegesen alkalmas arra, hogy a vizsgálat tárgyát képező Vincze Lajos életpályájának (általunk meghatározónak tekintett) állomásait, fordulópontjait bemutassa. A fentiekből egy művelt, de a tehetős anyagi és kiegyensúlyozott érzelmi háttér ellenére nem túl nagy karriert befutó személy portréja bontakozik ki. Nem zárható ki (bár erre semmiféle bizonyíték nincs), hogy anyja korai halála - a még oly gondos atyai szeretet ellenére is (amely egyértelműen megjelenik Vincze István leveleiben) - komoly nyomokat hagyott a serdülő Vincze Lajos lelkében. A tényleges (katonai) karrier Vincze Lajos nagyanyja, Kallós Erzsébet 1784-es végrendeletében három lányának hagyta 17 rovásnyi birtokát. Apja halála után Vincze Lajos nagybátyjával közösen küzdött a testamentumban foglaltak ellen, ám 1792-ben egyik bírói fórum sem adott helyt keresetüknek. A jószág ügye az 1810-es években újra terítékre került, s 1821-ben siker koronázta a fiág erőfeszítéseit. 317