Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Karakter a karrier tükrében? Vincze Lajos életpályája (és személyisége) / 307. o.

biográfia korlátozását tehát sem politikai, sem pszichológiai nézőpontból nem vállalhattuk" Munkájának egyik méltatója szerint azonban nem totális életrajzról, hanem mikrotörténeti biográfiáról van szó, amelyben az életrajz, a társadalomtörténeti fogantatású mikrotörténet és a mélylélektani alapozású pszichohistória alkot sajátos keveréket.

3 A biográfusnak tehát pszichológiai érzékenységgel (is) kell rendelkeznie a fókuszpontba állított figura személyiségének „megragadásához". Az életrajzírónak érdemes megvizsgálnia, hogy a későbbi szerep, az arra való alkalmasság (vagy alkalmatlanság) mennyiben fedezhető fel a gyerek- és ifjúkorban? További nehézség lehet annak kiderítése: vajon az egyes szerepek azonos karaktert takarnak-e? Magyarán egy (politikai) szereplő ugyanúgy viselkedik-e családi környezetben, mint az olvasókörben vagy az üzleti életben?

4 Emellett újabb veszélyforrás, ha a biográfus megpróbálja „kiszakítani" hősét környezetéből. Az Annales-iskola egyik ma is élő, nagy hatású képviselője, Jacques Le Goff Szent Lajosról írt műve nem csupán a szent királyról, hanem uralkodásáról, a 13. századi királyságról, a szentség fogalmáról is szól. Persze nem könnyű eldönteni, hogy az életrajz milyen mértékben mutassa be a személyt körülvevő kulturális, társadalmi miliőt. Hatalmas felelősség (vagy nagy merészség) azoknak a meghatározó tényezőknek a kiválasztása, amelyek a legtöbbet segítenek a célkeresztben lévő egyén pályájának, személyiségének bemutatásához. Alapvetően a biográfus önkényes magatartásától függ (amelynek politikai, kulturális, szocializációs eredője lehet), hogy milyen momentumokat tekint magyarázónak az életrajzban. Az imént felhozott megannyi nehézség láttán feltehetjük a kérdést: lehetséges-e biográfiát írni? A néhány esztendővel ezelőtt elhunyt Pierre Bourdieu illúziónak tartotta az életrajzírást. A jeles francia szociológus szerint a biográfiák (és megíróik) az életet egy összefüggő, szerves folyamként kezelik, miközben az, egy rendetlenséggel fémjelzett káosz. Az életpálya rengeteg, egymáshoz nem kapcsolódó eseményből, érzésből áll össze, s csak a vizsgált egyén tudatában rendeződik egységes alakzattá.

5 Giovanni Levi, ha nem is képvisel ilyen radikális felfogást, Bourdieu egyes tételeit magáénak vallja. A kiváló olasz társadalomtörténész - akinek Magyarországon több (módszertani) tanulmánya mellett Egy falusi ördögűző és a hatalom című műve is napvilágot látott — szintén elutasítja az egyént változatlan és koherens, mindig racionális döntéseket hozó személyiségként GYÁNI 2000. 162-164. p. Kövér Györgyöt a szerző idézi. Kiemelés a szerzőtől í? Zí KÖVÉR 2000. 154-156. p.; RÖCKELEIN 2002. 238-240. p. GUENIFFEY 2000. 144-149. p. 308