Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére / 265. o.

Az negyedik [kérdésre]: az Faj dos nevezetes hegyét hallotta kecskeméti Kis Mihálytól igaz lajosi határnak, annak kinyilvánításával, [ea cum declaratione] mivel maga Kis Mihály néhai Borsos Gergelytől hajdan lajosi, azután Lajos pusztulása után kecskeméti öregembertől is pataji [Pathaj] néhai nemes Márkus Imrétől hallotta, az ő szántóföldin ásott három vermek aránt Amelyeket jelül is ásta Kis Mihály harmadéve a vermeket:/ az Kati Péter mezején lévő szilbokrokra az lajosi határt, hogy viszen; Az ötödik [kérdésre]: Kis Mihály szájából hallotta, hogy kecskeméti Sándor György és Hegedűs János ásatták azon vermeket, azért, hogy Kis Mihály tovább ne bírja az szántóföldjét; Az hatodik [kérdésre]: semmit [nem vallott] az [határjelről [de signo metali] a népiesen Homok-halomnak [homok halom] nevezettről, hanem az Kati Péter szántó- és kaszáló mezején lévő szilfabokrokra hallotta Kis Mihálytól az lajosi határt, tovább nem; Az hetedik [kérdésre]: semmit [nem vallott]; Az nyolcadik [kérdésre]: most látta, hogy megegyeztek ezen pontban feltett határhányáson az kecskemétiek is; Az kilencedik, tizedik és tizenegyedik [kérdésre]: semmit [nem vallott]; Az tizenkettedik [kérdésre]: az atyjától Jó Mátyástól hallotta ezen tanú, hogy [az] ezen nyaralóhelytől esztendőnként egy aranyat adtak az körösieknek, de mást semmit de [ceteram nihil]; Az tizennegyedik [kérdésre]: hallotta s tudja, hogy mindenkor az nemes pozsonyi kamara engedelméből bírták haszonbérbe az körösiek az lajosi határt pusztát, azonfelül pedig Lajos fele az igaz határon, azkit az kecskemétiek bírnak, hatalmasul foglalták el; Az tizenötödik [kérdésre]: nem tartotta s nem is hallotta igaz határjeleknek, azmelyre az kecskemétiek jártak harmadéve, továbbá ezen tanú azt is kívánja írásba vétetni, hogy a negyedik pont [punctum] annyival is inkább megvilágosodjék és erősíttessék, azt mondotta Kis Mihály az mostani szemlekor: „Bár az lelke elkárhozzék, ha arra az Fajdos hegyre, azonfel az Kati Péter mezejére lévő szilfabokrokra, azmint most az határt járták, bár úgymond, ha arra nem mutatták néhai Márkus Imre, Borsos Gergely felül megírt öreg emberek az lajosi határt"; Az tizenhatodik [kérdésre]: semmit [nem vallott]; Az tizenhetedik tanú Varga Mihály ugyanitt [Kőrösön], az ugyanazon tekintetes és nagyságos Keglevich Miklós úrnak a jobbágya, kb. 46 éves, az eskü után vallotta; Az első [kérdésre]: úgy vallott, mint a tizedik és az utána következő tanúk; A második és harmadik [kérdésre]: kérdésre; ezenkívül semmit nem hallott; 288