Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére / 265. o.

A tizenkettedik [kérdésre]: ezen tanú tudja bizonyosan, hogy [az] kecskeméti lakos néhai Godán Demeter, Aracsi János, Fekete Tóth György azon nyaralókat Kőrösön lakozó lajosi gazdák

32 engedelméből bírták, Kőrösre is adóztak tőle és végtére körösiek vágták ki azon nyarakat, azért hogy tovább nem akarták engedni a kecskemétieknek, mivel ezen tanú két egytestvér atyafiával, úgymint hárman kérték meg azon nyaralóhelyet [az] nemes Zsiros [Siros] János akkori körösi főbírótól, minthogy gyaralójuk nem volt, inkább engedték körösi embereknek haszonbérbe [Árendába] bírni hogynem kecskeméti embereknek, ezelőtt 28, avagy 30 esztendeje miolta kivágták az nyarakat; A tizenharmadik [kérdésre]: az kérdőpontban megjelölt [Deutrumban specificalt] nevezetes helyre hallotta s tudja, [hogy] az lajosi határt úgy is élték az körösiek; Az tizenegyedik [kérdésre]: mindaddig szabadosan élték az körösi lakosok az lajosi földeket, mezőket az határjárás szerint, valameddig az kecskemétiek hatalmasul el nem foglalták azon szántó és kaszálómezőket, nyaralóhelyeket, azmikor elfoglalták mindenkor ellenezték, tiltották az körösiek az kecskemétiektől; A tizenötödik [kérdésre]: soha nem tudja s [nem] hallotta azon helyeket a lajosi [Laosi] és kecskeméti határokat, azmelyre harmadéve augusztus 19-dik napján [in Anno 1678 die 19 Augusti] járták ez kecskemétiek az határt; A tizenhatodik [kérdésre]: Jó Mátét tudja jó tanúnak és Nagy Györgyöt; A második tanú Nagy Pál ugyanitt Nagykőrösön a Makcsay család jobbágya, kb. 40 éves, az esküt letéve vallotta; Az első [kérdésre]: mindent úgy tud, mint az első tanú; A második [kérdésre]: innen Kőrösről tavaly esztendőben Várad felé lakóul elment Szűcs Jánostól hallotta az kérdőpontok szerint az lajosi [laosi] határt; A harmadik [kérdésre]: a kérdőpont szerint tanúsította, hogy hallotta, ezen tanú maga is őrzötte ezen a helyen a körösi juhokat, hét esztendők forgása alatt minden esztendőben, senki is az kecskemétiek közül nem ellenzetté, akkoron nem is szántották az kecskemétiek azon helyeket, ezelőtt kb. 14 azaz tizennégy esztendeje miolta ott őrzötte az marhákat; A negyedik [kérdésre]: az kérdőpont szerint az Fajdos-hegynek az tetején hallotta kecskeméti néhai Aranyi János öreg embertől a lajosi határt,, azt mondta az Fajdos-hegy tetején megállva és az bottal veregette a helyet: „uraim immár az féllábam az koporsóban van, itt az Fajdos-hegy tetején van az lajosi [laosi] határ" sok kecskeméti és körösi gazdák előtt, mely szavára Aranyi Ez az általánosító kifejezés sejtetni engedi, hogy a lajosiak Nagykőrösre is menekültek, de a nyomozók érthetetlen okokból nem szólítják meg őket, sem esetleges utódaikat. 275