Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére / 265. o.

Sajnos a legfontosabb kérdésre - ti. hogy hová menekültek a lajosiak nem kaptunk kielégítő választ.

13 Némi kapaszkodót jelent ebben a kérdésben nemes Urházi János vallomása, aki „Kőrösön lakó lajosi gazdákról" tesz említést.

14 Hasonló értékű információ olvasható Varga Mihály vallomásában is, aki „lajosi azután Kecskeméten lakozó Borsos Gergely öregembert" idézi.

15 Találkozunk a nyomozati jegyzőkönyvben, a nem Kiskunságban élő lakosok számára két új fogalommal is: mégpedig a nyaralóval és telelőkerttel. A pontosabb néprajzi leírását egyiknek sem ismerjük. A nyaraló olyan szállásnak alkalmas hely - lombsátor, esetleg verem - lehetett, amely a nyári munkák idején több napos, esetleg tartós tartózkodást biztosított. Azt többször tapasztaltuk, hogy kút is tartozott hozzá. A lovak pihenésére szintén lombsátor szolgált. Az egészet nyárfák övezték. A telelő kert a téli tartózkodás biztosítására - a fentieken túl - bizonyosan veremlakásból állt, ugyanilyent mélyíthettek az igavonó állatok számára is. A tél tartamára elegendő élelmet, az állatok számára pedig takarmányt kellett biztosítani. A nyomozati jegyzőkönyv középpontjában álló Lajos pusztáról annyit kell tudni, hogy a tizenötéves háború /l 892-1606/ előtt, lakott település volt, a tizenötéves háború után pusztán maradt — állandó lakók nélkül - kb. 1815-ig. 1815 után kezdett népesedni Jászberényből, pusztai státusát megtartva. Ma azonban már nem önálló település, mert az 1877. évi I. törvénycikk 2. §. 18/b. pontja Mizsével összevonva „Lajosmizse" néven önálló községgé nyilvánította.

16 Mindenesetre szokatlannak tűnik, hogy a megkérdezett tanúk között egyetlen lajosi származású személy nincsen. Ugyanis az elszármazottakat nagy távolságról is meg szokták idézni tanúsítás céljából. Netán szándékosan nem szólaltattak meg Nagykőrösre és Kecskemétre „futott" volt lajosi lakosokat? Lásd az első tanú - Urházi János - tizenkettedik kérdésre adott válaszát. Lásd a tizenkettedik tanú - Varga Mihály - hatodik kérdésre adott válaszát. Lásd a „BENEDEK Gyula - KÜRTI László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai /l385-1877/ Kecskemét, 2004." című kötetet, különös tekintettel a 187189., a 190-191., valamint a 229. oldalra. 269