Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére / 265. o.

más volt a státusa, közjogi helyzete, valamint a vallása.

6 Végeredményben a korábbi évszázados struktúra teljesen felbomlott a Felső-Kiskunságban is.

7 A jegyzőkönyvben érintett Lajos település sorsa a következőképpen alakult. Még valamikor a tizenötéves háború /l592-1606/ kezdetén, terjesen elnéptelenedett. A lakossága minden jel szerint Nagykőrösre menekült. Innen nem is tért vissza, sőt úgy tűnik, hogy ún. „hazajáró foldmívelést" sem folytattak.

8 Ezért a korábbi birtokos a pozsonyi magyar kamara, haszonbérbe adta a területét Nagykőrös közönségének.

9 így Lajost jogosan csak Nagykőrös haszonbérelte. Ebből az alaphelyzetből alakult ki a Nagykőrös és Kecskemét közötti hosszan elhúzódó konfliktus, Lajos birtoklása ügyében. A kecskemétiek ugyanis kb. 1630-tól kezdődően, folyamatosan igyekeztek benyomulni Lajos területére. Kezdetben alhaszonbérletet kötöttek a nagykőrösiekkel lajosi telkekre. Később ezekről a bázisokról mind jobban nyomultak Lajos belsőbb részei felé, majd erőfölényüket kihasználva, kizárólagosságra törekedtek a pozsonyi kamara hozzájárulása nélkül. Az új helyzetet először 1678. augusztus 19-én, egy egyoldalú határjárással igyekeztek a kecskemétiek törvényesíteni.

10 Ezt követte a nagykőrösiek válasza, a továbbiakban közölt 1680. augusztus 15-én kezdeményezett és végrehajtott határjárása. Ez utóbbi - a jelenleg közölt - nyomozati jegyzőkönyv információkban gazdag. Egykorú nevével megemlít pl. több olyan földrajzi helyet a lajosi határon belül, ahová a kecskemétiek behatoltak, kiszorítva a nagykőrösieket /Meggyes-határhányás, Fajdos-hegy, Fajdos-völgy, Hangyazsombékos, Zsombékos-tó, Csődör-homokja, Baromállás-völgy, Rókalyukas, Homok-halom és Zsombékos/. Példaként említjük meg, hogy az újjátelepüléskor több helyen a korábbi katolikus lakosságot reformátusok váltották fel. A Felső-Kiskunságra nem jellemző ugyan, de itt említjük meg, hogy különösen a kis határon gazdálkodó egytelkes nemesi helyek pusztultak el, amelyeknek újraéledése nagyon vontatottan történt, ill. el is maradt. A hazajáró földmívelés úgy és akkor valósulhatott meg, ha a menekülés nem messzire történt, ahonnan a menekültek haza járhattak földjeik megművelésére. Érdekes módon a volt lajosiak ezt nem tették meg - vagy valamilyen ok miatt nem tehették - pedig több jel szerint a szomszédos Nagykőrösre és Kecskemétre menekültek. Egy helyen a jegyzőkönyvben utalás van arra, hogy a kamara Lajos elnéptelenedésekor azonnal haszonbérbe adta Lajost a nagykőrösieknek. Ennek a határjárásnak a jegyzőkönyvét nem találtuk meg, de a felsorolt tanúk közül többen elítélik az abban foglaltakat. 267