Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor:Török közigazgatás Magyarországon: A szolnoki szandzsákbégek története II. / 9. o.

azzal a látszólagos céllal, hogy gyűjtse össze kiszabadítására a váltságdíjat. Murád feltűnés nélkül vette fel a kapcsolatot az ekkor Temesváron állomásozó erdélyi bujdosókkal, elsősorban a vezetőjüknek elfogadott Bethlen Gáborral. Ekkor vonták be a tárgyalásba az akkori temesvári beglerbéget, Bektást is, akinek a tolmácsa a magyar renegátcsaládból származó Deák Mehmed volt, aki később maga is elnyerte a temesvári beglerbégi címet. Mehmed vitte Murádot Belgrádba, az itt székelő Lala Mehmed főparancsnok, vagyis szerdár elé. A rab teljesítette valódi feladatát, és tudatta, hogy Bocskai István hajlandó a szultán hűségére térni, ha megkapja az erdélyi fejedelemséget.

49 Nem tudjuk, hogy a további eseményekben Bektás részt vett-e, közbelépése azonban hozzájárult ahhoz, hogy Bocskai sikerrel vette fel a kapcsolatot a török vezetéssel. A temesvári pasaság után Bektás megkapta a budai vilajetet: 1604. augusztus 5-én az Esztergom alá siető Lala Mehmed, az újonnan megválasztott nagyvezír nevezte ki Eszéken a letett Kadizade Ali helyére.

50 Nem sokáig állt a budai vilajet élén, ugyanis 1605. májusában az esztergomi hajdúk egy rajtaütés alkalmával levágták.

51 Szolnok a mezőkeresztesi csata idején az utánpótlás egyik állomása volt, innen továbbították szekereken, a Tiszán Szeged felől érkezett szállítmányt.

52 A csata idején elterjedt, hogy a szultán ötezer emberrel elmenekült Eger, vagy Szolnok irányába. Gorové László szerint a „[mezőkeresztesi] szerencsétlen ütközet utánn a' Tsászár [III. Mehmed] egy éjtzaka, és fél nap alatt ... Szolnokba érkezett." A további leírás szerint Ibrahim, a szultán vezírje, lágy kenyeret, szőlőt, és egyéb gyümölcsöket követelt Mehmednek. A várban a „kövér Török Tsászár vastag tagjait kipihentette, és meggyőztettetése utánn elég oka lévén a búslakodásra egy néhány napokig tartott ott mulatása között magát kiszellőzte, és kedvére heverészett..."A „pihenő" után Gorové szerint lehajózott PAPP Sándor: Bocskai István török politikája a felkelés előestéjén. In: Hadtörténeti Közlemények, 2004. december. 1199. p. PAPP S. 2004. 1201. p. A kinevező iratot nem Isztambulban állították ki, hanem a frissen kinevezett Lala Mehmed nagyvezír egy szultáni tugrával ellátott üres papírra jegyezte le. A turkológiai szakirodalom az ilyen típusú okmányokat „bianco fermännak" nevezi. Hasonló esetre lásd még: PAPP S. 2004. 1205. p., valamint PAPP S. 1999.; Török történetírók 3. 346.p.; Pecsevi szerint augusztus 4-én nevezték ki Lala Mehmedet nagyvezírnek; GÉVAY A. 1841. 22-23. p. GÉVAY A. 1841. 23. p.; Somogyi Ignác szerint 1606-ban történt. (JNKSZ 36. sz.); Gorové is 1606-ra teszi Bektás halálát, annyi kiegészítéssel, hogy a támadáskor éppen Szolnok felé tartott kocsival. ;TGY 1820. 9. sz. 55. p. TÓTHS. 2000. 213. p. 21