Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)
TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.
A málhásállatok teherbírása a málhás lónál 70-80 kg, az öszvérnél 80-90 kg, a szamárnál 50-60 kg volt. A málhásállatok átlagos menetteljesítménye óránként 4 km, egynapi rendes menetnél 25-30 km, erőltetett menetnél 40 km volt. Előírás szabályozta, hogy a málhásállat oszlopok egy nap alatt hegy- és völgymenetben 1000 m szintkülönbséget járhatnak meg. A sereglovasság Sereglovasságnak nevezték a Magyar Királyi Honvédség hadrendjében lévő négy huszárezredet, melyeket két lovasdandárba szerveztek. Az 1. lovasdandárban a „Nádasdy Ferenc" 3. és „Hadik András" 4. honvéd huszárezredek, a 2. lovasdandárban az „/. Ferenc József-Jászkun" 1. és az „Árpádfejedelem " 2. honvéd huszárezredek voltak. A modern fegyverekkel megvívandó háború új követelmények elé állította a sereglovasságot, így azok létszámának és tűzerejének megnövelése mellett, több olyan alakulattal is megerősítették a lovasdandárokat, melyek a hadműveletek során elért sikerek kiaknázását segítették elő (pl. kerékpáros, harckocsi zászlóaljak, gépvontatású közepes tüzérosztályok, gépkocsizó utász századok). A Magyar Királyság 1941. június 27-én lépett be a hadviselő felek sorába, s a Magyar Királyi Honvédség legmodernebb és ütőképesebb egysége, a Gyorshadtest - a két gépkocsizó dandár mellett az 1. lovasdandár is - hadba vonult. Az 1939-ben kiadott Harcászati Szabályzat kimondta, hogy „A lovasság mozgékony, gyors és tűzerős fegyvernem. Hivatása: a harchoz kedvezető előfeltételek teremtése, közreműködés a döntésben, a döntés után a siker kíméletlen kiaknázása, vagy a balsiker ellensúlyozása. A lovasság feladatait úgy szabjuk meg, hogy jellemző tulajdonságai: a nagy mozgékonysággal párosult tűzerő, az utóktól való függetlenség, mindig érvényesüljenek A lovasságot nem szabad oly körülmények között, melyekben különleges képességei nem érvényesülnek, pusztán és alkalmazást kereső türelmetlenségből vagy kényszerből feláldozni. Mert lóanyaga miatt érzékeny, gyorsan elhasználódik és nehezen pótolható, tehát alkalmi fegyvernem és rendszerint csak rövid ideig tartó feladatok végrehajtására alkalmazható. " Az 1. lovasdandár részei csak 1941. június 30-ra érték el a teljes menetkészültséget, mivel egyes alakulatainál az előírt hadiállomány 20 %-a hiányzott. A lóállomány közel 75%-át a gazdáktól vonultatták be, vasaltatásuk nehézségbe ütközött. Gondot jelentett az is, hogy a lovak egy részének kiképzése nem fejeződött be, így azt menet közben kellett bepótolni. A keleti hadszíntéren derült ki az is, hogy azok a vállalkozó lovak, amelyek elszoktak a nyeregtől, és azon igénybevételes lovak, melyeket korábban nem nyereg alatt használtak, az erőltetett meneteket nem fogják kibírni. 163
