Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
ugyanazért a földért jelentkezett egy Örkényi gazda is 5 forintért. 156 A sok környékbeli bérlő azonban nem sietett a bérleti díj megfizetésével. Emiatt a jászladányi tanács küldöttséget küldött Benére és jelentették, hogy az elmaradt bérletek díja mintegy 10.000 forintra rúgott melynek behajtására Becsey Gyula jászberényi ügyvédet fogadták fel. Egy ilyen lakosról név szerint is értesülünk: ő Kajdácsi György tatárszentgyörgyi bérlő és mivel nem tudott fizetni halasztást kér. 1 " Voltak kisebb-nagyobb törvénytelenségek az anyaközségben is és ezért sokan a távoli pusztákon kerestek menedéket. Összegezve a fentieket megállapíthatjuk, hogy a jászságiak megjelenése a Kiskunságban igen érdekes nagyállattartó pásztorkultúrát alakított ki. Az 1740es évektől kezdve Jászberény és Jaszladány, valamint Jászárokszállás és Jászapáti is, igen nagykiterjedésű pusztákat kezdett birtokolni. A jászok kiskunsági állattenyésztése lényegében egy jó százéves periódust ölelt fel. De ez az időszak már a kezdetektől fogva számtalan nehézséget és problémát tartogatott, és ezek ékes bizonyítékai a sajátságos állattartásnak. A történeti adatok figyelmünket rögtön ráirányítják ezekre: észrevehetjük például, hogy a pásztorok között találunk olyanokat, akik foglalkozásukat hivatalosan végzik és évről-évre más és más nyáj őrzését vállalják el. Vannak kimondottan pásztordinasztiák, ennek ékes bizonyítéka, amikor egy családfő fiaival látja el az állatokat. Szintén meggondolandó az, amikor a pásztor egyik évben még gulyás, a másik évben már juhokkal foglalkozik. Érdekes az az adat, miszerint a pásztorok számát is törvénybe foglalták: minden számadó csak egy öreg és egy ifjabb bojtárral dolgozhatott. Mindegyik cserénynél volt egy lakos, aki az ottani teendőket végezte. A pásztoroknak is engedve volt, hogy bizonyos számú állatot tartson. A pásztorok azonban nem maradtak huzamosabb ideig egyik gazdánál sem. A feszültség köztük és a törvényesség közt folyamatos volt. A pusztai állattartás lényegében magában hordozta a kiskun pusztákra kitelepülő népesség új identitását is, mivel a földbirtokosok egyre jobban kötődtek telkeikhez és szántóikhoz. A jászsági városok egyre kevesebb gondot tudtak fordítani a távoli pusztán kialakult helyzetre. Az állatok lehajtása és Igaz, hogy ugyanezt a földet egy évvel előtte a pusztagazda „illetéktelenül fel szántott." SZML. Jaszladány Tanácsi Jegyzőkönyv. 1867. febr. 23.. 1867-1868. SZML. Jaszladány Tanácsi Jegyzőkönyv. 1867. jún. 15.. 1867-1868. SZML. Jaszladány Tanácsi Jegyzőkönyv. 1867. aiig. 3.. 1867-1868. 1882-ben például Zana András és Antal István volt jászladányi lakosok - és templombírók - 1859-1878-ik pénztárszámadásainak átvizsgálását rendelte el a tanács. A gyanú: pénzhiány. Egy hónappal később pedig Kuklerik János lelkész 1874-es hirtelen „bizonytalan és ismeretlen helyre távozása" miatti adóssággal foglalkozik a tanács. Lásd: SZML. Jaszladány. Tanácsi Jegyzökönyvek. 1882. márc. I. és ápr. 13. 89
