Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

csepp volt a tengerben. Egy hónappal később, július 16-án Benén és Mizsén Ozoroszky Mátyás második bíró tartott szemlét és kiderült, hogy négy pásztor előtt (Seres ökörcsordás, Bús Mátyás gulyás, Gál Miklós csordás, és Verpeléti göblyös) összesen 314 idegen marha legelt, amelyért a gazdájuknak 582 forint és 26 fillért kellett büntetésként fizetniük. A tulajdonosokat csak részben ismerjük - nevük fel van tüntetve és nyilvánvaló, hogy legtöbbjük kecskeméti volt kettőről azonban kiderül, hogy „pándi lakosok" voltak. A lista mellé levél is van csatolva, melyből értesülünk, hogy a jászberényi tanács cselhez folyamodott a pásztorok leleplezésére, amikor „16 érdemes polgárjaival" éjszaka meglepte a cserényeket. Még így is Bús Mátyás gulyás kijátszotta a tanácsi urakat: bojtárjaival együtt „felverte'*, azaz felzavarta, az egész gulyát, hogy a számlálást lehetetlenné tegye. Jászberény küldötteit ez nem lepte meg, úgy oldották meg a dolgot, hogy egész éjszakára a cserénynél hagytak két polgárt kik közül „Nyitray Mátyás nemesebb lévén bizonyos vidéki marhákat" talált. Erre a bűnös pásztor is megtört, bevallotta a tiltott legeltetést és kiadta az ökrök gazdáinak névsorát is. Túlkapások természetesen voltak. Egy ilyen esetet találunk Jászberény városának protocollumában ami göbölyösök és kecskemétiek között történt: „193. Nemes Bodacz [Bodatzj Sámuel kecskeméti lakos panaszolja, hogy az pásztoraink - jelesen pedig az múltesztendei két göbölyöseink Torma Ferenc és Torma István, bojtárjaikkal együtt - amidőn történetből az panaszolkodónak hirgéi [az] határunkba bejöttek, azokból a múlt nyáron több darabokat megfogdostak s levagdaltak légyen. Ugyanazért a pusztán lévő pásztorainkat és egyébb ottan lévő embereinket az ilyen illetlen, kártékony tételektől hathatósan eltilalmaztatni. Torma Ferencet pedig egy különös, jófajú anyabirkának erőszakos elvétele lévőért 20 rajnai forintokban mar ászt altatni kéri. " A jászberényi tanács a következő végzést hozta: „A 190-ik szám alatt a pusztai határozásra kirendelt küldöttség [

Deputatio] az Tormák ellen támasztott igényeket [praetensiókat] Bodatz Sámuel úrral igyekezzen egyengetni [complanálnij. Egyébiránt [az] csősz - egyszóval senki az pusztában található idegen juhokból bárányt, vagy juhot fogni s azt levágni ne bátorkodjon. Hanem a pusztabíró, mihelyest a határon belől vidéki juhokat legeltetni tapasztal, azokból 15 vagy 20 darabokat kiszakítván hajtassa a csőszháznál lévő akolba, s azonnal írja meg az [jászberényi] tanácsnak, hogy azon ju hóktól kiveendő [desumalando] készpénzbeli összeg [tara] meghatározta ihasson; Hogy pedig ezen határozatot a szomszéd kecskeméti és SZML Hiv. Tud. 33. csőm. 1-3. 1790. 71