Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

„Nemkülönben Nzetes Iványi István fő bíró, Kállay András senator, és Terjéki János or. Nótárius uraimék referálták, hogy eő Excellentiájával a benei pusztán lévő controversiát oculálván, hogy azon contraversia valami módon amicabiliter complanáltasson, maga eő Excellentiája pro. 22. currentis méltóztatott rendelni, a hova maga eő Excellentiája is le fog menni, mi is penig városunk részérül akkoron deputatussainkat tellyes potentiával authorisálván le külgyük. " Az év májusában a következő bejegyzést találjuk a városi tanács könyvében: „A benei pusztán Mlgos Camera Praeses Eő Excellenciájával való controv er siónak complanatiójára Nzetes Kállay András senator úr, Terjéki János ord notar. Nagy György, Anvander János és Ozoroczki János senator uraimék deputáltattak oly instructioval, és ptenipotentiával 1. Hogy ha Eő Excellenciája arra méltóztattnék accedálni, hogy a controversiában való erdőt le vágataiván, hordatná el, és így az eörkényi hármas határiul a haracsi hármas határhoz hoza itasson a ductus és az egyéne ssen vivendő due tuson belől való föld maradgyon Benéhez, ha penig 2. erre nem accedálna, tehát az eörkényi első cursualis határnál tétessen a hármas határ, onnan menvén egyenessen a baracsi hármas határra az előbbeni eörkényi határig penig el rontassék, ennél többre penig deputatus uraimék ne accedállyanak. "" Ez az ellentét nyilvánvalóan arra utalt, hogy a redempció alkalmával elnyert puszta Jászladány birtokába ment át, ámde az újonnan megszerzett terület pontos határait az új tulajdonosok nem tudhatták. Ezért a Benével határos települések birtokosaival - Tatárszentgyörgy, Baracs, Örkény, valamint Jászberény mivel ez utóbbi birtokolta Lajos és Mizse pusztákat - meg kellett egyezni a kérdéses puszta kiterjedéséről. Az egyezkedést már 1753-ban megkezdték Tatárszentgyörgy, Baracs, Örkény és Bene esetében, de nyilvánvalóan nem sikerült minden kétséget kizárólag bizonyítani a határokról szóló megbízhatatlan adatokat. A szemtanúk - városi tanácsosok, sokszor béresek, vagy pásztoremberek - a határjelek megállapításakor jellegzetes tájformáló dolgokra hivatkoztak: dombokra, amiket elfújt a szél, kis tavakra, amelyek kiszáradtak, állatok lakhelyeire, amelyek megszűntek, fákra és cserjésekre, amiket kivágtak. Az ilyen és hasonló pontatlanságok miatt volt szükség 1761-ben a határok megállapítására, és folyamatos évenkénti ellenőrzésére.

34 Sőt 1772-ben Jászberény tanácsa is észreveszi, hogy benei földjükön egy bizonyos baracsi árendátor. Halász Pál, szántott és „köles vetést tétetett" és az is bebizonyosodott, SZML Protocollum, 5. Jászberény. 1761. SZML Jászkun Kerület ir. D. Capsa. V. Pasc. 2. No. lOm 1761. 55