Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

míg Bene feléért 150 forintot fizetett. Ez utóbbi másik feléért Jászladány szintén ennyivel tartozott.

14 A többi kiskun pusztáknak is jutott a jászsági birtokosokból: Jászárokszállásnak jutott Kerekegyháza egy része, Kara pusztán Jászfényszaru és Jászalsószentgyörgy osztozott. Kisszállás pusztának felét szintén Jászalsószentgyörgy kapta. Kőcsert Jászapáti szerezte meg, Jászkisernek Pálos puszta jutott, Szentlászlót Mihálytelek, Jászfelsőszentgyörgy és Jászjákóhalma kapta meg. Páka és Mérges pusztákat pedig a Hármas Kerület közönsége használhatta közösen. így a jászságiak most már a kiskunok valós szomszédjai és így több mint 91.508 kataszteri hold birtokosai lettek.

15 Jászberény városa már 1744. május 30-án rendelkezett, hogy: „A benei pusztán lévő marhák járásának eligazítására a N. tanács kívül rendeltettek N. Kállay András, Fülöp Mátyás, Pintér György és Terenyi Mihály uraimék, " Majd 1745. január 5.-én olvashatjuk Jászberény város jegyzőkönyvében, hogy „A lajosi és benei pusztákon lévő berkek őrzésére ember rendeltetik az egyik csősszel. "

]1 Tehát látható, hogy az 1745-ös redempció - megváltakozás - már csak egy formális tulajdonba adás, hiszen már a jászok kezén volt a hőn áhított puszták jó része. A redempciót Mária Terézia királynő 1745. május 6.-i bizonyságlevele tette lehetővé, amelyben a jászkunok kiváltságait megerősítette és a zálogból való kiváltást engedélyezte. A sokszor emlegetett redempció és a Jászkun Kerület közgyűlése 1745. november 25.-én történt meg Jászberényben. Az ebben foglalt végzés szerint Jászberény és Jászladány a megváltás részeként osztozott Benén, amelyben a pusztát összesen 7.500 forintért váltották meg egyenlő részben a két jász közösség lakói: KISS .1.: Szempontok. 1985. 324. p. Az adatok a redempció egyik első bemutatása szerint lásd: KELÉ József: A Jászkunság megváltása. Szolnok. 1903. 144-146. p. SZML Jászberény ir. Protocollum, 3. 1744. Uo. Protocollum. 3. 1745. A nevezetes számadatokra többen, köztük Kelemen Kajetán. és Kelé József is hivatkoznak, a dokumentum fordításának pontos szövegrésze megjelent Benedek - Kürti: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai. 126-127. p. 51