Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
KÜRTI LASZLO: A JÁSZOK PUSZTAI ÁLLATTARTÁSA A FELSŐ-KISKUNSÁGBAN A 18-19. SZÁZADBAN A történeti és néprajzi irodalomban még mindig elfogadott az a nézet, hogy a magyar paraszti állattartás törökkor utáni jellegzetességei, főleg a 19. század folyamán, egységesültek és a falvak gazdasági szerepében hagyományossá váltak. Ilyen tartósan sztereotip felfogás a ridegnek nevezett állattartás, az állatok kihajtásának rendje, a Szent György napi pásztorünnepségek, az öröklődő kasztszerü családi pásztorfoglalkozások, a pásztorok közti szinte átjárhatatlan, néha majdnem ellenséges, hierarchia. A romantikus néprajzi felfogásban még sokszor az is felbukkan (főleg Herman Ottó, GyÖrffy István munkái alapján), hogy a pásztorság és az állattartással összefüggő életmód a magyar paraszti kultúra legarchaikusabb tárgyi és szellemi termékeit hordozza magában. Bizonyításukra bőven találunk hivatkozásokat, a 19. század végéről és 20. század elejéről, és akkor is inkább a nomádnak egyáltalán nem nevezhető, falvak és városok állattartásában. Annyi bizonyosnak látszik - főleg a recens történeti és történeti-néprajzi irodalomból - hogy ezek a kanonizált nézetek revideálásra szorulnak. Dolgozatomban a jászságiak pusztai állattartásának egy-két jellegzetességét fogom kiemelni, főleg a kiskunsági pusztákat birtokba vevő jászberényiek és jászladányiak történeti adatainak segítségével. A téma ilyen irányú megközelítésének fontosságát az adja, hogy a magyar anyagot még most sem ismerjük kellően ahhoz, hogy az európai állattartással összevethessük. Továbbá az is figyelemreméltó, hogy a pusztai állattartás „archaikus" jegyeit, amelyek egyébként régebbiek a 20. század elején felgyújtott adatoknál, a török kiűzése utáni időben helyezhetjük csak el és semmiképpen sem a 17. századnál korábbi állapotokat tükröznek. Ez azonban mindenképpen segítség arra nézve, hogy a Kárpát-medence állattartásának történeti jegyeit, változásának periódusait alaposabban megismerjük. A törökkor lezárulásával egy új társadalmi-gazdasági rendszer lépett életbe a Duna-Tisza közén. Az elhagyott puszták megszerzésével teljesen váratlan tulajdonjogi formák jelentkeztek. A 18. század elején jelentek meg a jászok a kiskun pusztákat meghatározó történelemben és ebben nem kis szerepe volt a Német Lovagrendnek. 1711. szeptember 2-i Kecskemét város magisztrátusának jegyzőkönyvéből értesülünk, hogy a kun puszták bérleményeit 47
