Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története I. / 9. o.

Sehszüvár minden vagyonát a beglerbégségnek adta, 1587. november közepén feloldozást nyert vétkei alól.

148 Valószínűleg erről az eseményről ír Dzsáfer Ijáni krónikája is. Eszerint 995. ramazán utolsó dekádjában (1587. augusztus 25.- szeptember 3.) a volt boszniai bég, az akkor szigetvári szandzsákbég, Sehszüvár pasa néhány fellázadt falva ellen indult, hogy foglyokat szerezzen. 6-7 ezer főnyi sereget szervezett a környékbeli várak őrségéből. Amikor 7-8 száz fogollyal és zsákmánnyal visszafelé tartottak, a környékbeli keresztények megtámadták őket, a koppányi bég, Haszán és a pécsi bég, Emir Mahmud a keresztények fogságába került, a mohácsi bég, Miszirli (Egyiptomi) Szinán bég meghalt. A krónika szerint a sereg vezérét (szerdár) a szultán, Kurd aga főistállómesteren keresztül megláncolva Isztambulba (tehát nem Budára) hozatta. Amikor ott elmondta Sehszüvár, hogy a hitetlenek milyen módon háborgatják a határvidék békéjét, a padisah egy nagyúri levelet küldött Bécsbe, amelyben tiltakozott a keresztények betörései ellen. A levél szövegét is hozza a krónika, amely szerint Sehszüvár célja az volt, hogy a lázadó rájákat visszatérítse a oszmán fennhatóság alá. A keresztény erők azonban meglepték a törököket az iszlám határokon belül és elfogták az említett bégeket. Felszólítja a bécsi uralkodót, hogy engedje el a foglyokat és tartsa be a békét. Bár az okmány, amelyet a krónika közöl, valószínűleg nem pontosan követi a szultáni okmány stílusát, a leírt szöveg tartalma hitelesnek tűnik. Ez alapján valamikor 1587. késő őszén vitték megláncolva Sehszüvárt Isztambulba, ahol felmenthették, mert a krónika nem említ büntetést.

149 Sehszüvár további sorsa homályos előttünk. Egy 1589. május 29-i hivatalos följegyzés szerint boszniai beglerbégként (!) halt meg. A fenti panaszokat tekintve azonban kicsi az esély arra, hogy ismét elnyerte a pasa címet. Valószínűbb az a változat, mely szerint az ellene felmerülő sorozatos panaszok miatt megmérgezték Isztambulban,

151 még 1589 előtt. Meg kell még említenünk Sehszüvár birtokait, amelyek a szolnoki szandzsák területén helyezkedtek el. Már miralajként (az 1571-es összeírás szerint) hat DÁVID Géza: Szigetvár 16. századi bégjei. In. Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. Szerk.: SZITA László. Pécs, 1993. 171. p.; DÁVID 1995. 395.

p.; Sehszüvár elleni panaszok: Budai pasák levelezései: 386, No. 347, 391, No. 350, 389, No. 349, 398, No. 356, 401-402. No. 358, 406, No. 360. IYÄNI. Cafer: Tevárih-i cedid-i vilőyet-i Üngürüs. (Osmanli - Macar Mücadelesi Tarihi, 1585-1595). (Szerk.: KÍRÍSCÍOGLU, Mehmed) Istanbul, 2001. 6a.-8b. Kitabevi 164, Osmanli Tarih Kaynaklan, 3. KARÁCSON 1914. 153-154. p. FEKETE 1955. 451. p.: GYŐRFFY 1956. 63. p. Érdekességként megjegyzik, hogy pecsétjében egy címerrajzot használt, mely egy széles török szablyát tartó kart ábrázolt, s melynek magyar felirata ..Sasvár pasa 1586'" volt. 33