Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

leszármazottai egészen a jobbágyfelszabadításig uralták Cibakházát és a környező pusztákat.

1 Az 1634 után elhalt Földváry Györgynek hat gyermeke érte meg a felnőttkort, öt fiú és egy lány. Ők lettek az ősei a Földváry família egy-egy birtokosi ágának. Ezek már 1646-ban hat egyenlő részre osztották az öröklött apai birtokokat, de talán mert ezek a török hódoltságban feküdtek - végül a felosztástól elálltak, és közös jószágigazgatót választottak. A terület csak a XVII. század végére került vissza a Magyar Királyság kebelébe, de ekkorra Földváry György leszármazottai már jócskán megsokasodtak. 1681-ben 16 unokát vettek számba, pár évtized múlva pedig az ötödik generáció tagjai már 96 főt számláltak, nem véve figyelembe a női családtagokat. Mindez azt eredményezte, hogy gyakorlatilag értelmetlenné és kivitelezhetetlenné vált a közös birtokok felosztása. Ezért új megoldást kellett keresni. E körülmények hatására 1733. december 4-én Cibakházán az összegyűlt Földváryak megvitatták a birtoklás és gazdálkodás követendő módját, lehetőségeit. Végül egy olyan megállapodás született, amely Cibakháza életét főbb vonásokban 1864-ig, bizonyos részleteket tekintve azonban egészen 1 873ig meghatározta. Eszerint Földváry György leszármazottai - a fiúág, és a leányok révén rokonságba kerülő más családok tagjai - együtt intézték a birtokok ügyeit, gyűléseket tartottak, az ügyintézésre direktort és jegyzőt választottak, s a határozatokat jegyzökönyvekben rögzítették. A gyűléseken csak a férfiak vehettek részt, ők képviselték a női családtagok érdekeit is. A Földváryak a jobbágyok földesúri adóztatásának egy rendkívül szabad formáját valósították meg. Noha korábban egy rövid időre kísérleteztek vele, az 1767/70-es megyei úrbérrendezés után nem hoztak létre majorságokat, és ahhoz kapcsolódóan nem, vagy csak kivételes esetben követeltek robotot, fuvart, illetve más általános és rendkívüli szolgáltatásokat. A saját kezelésű (allodiális) földeket sem adták ki kilenced fizetésnél kedvezőtlenebb feltételekkel (heteddézsma) egyéni szerződésekkel jobbágyaiknak. A Földváryak egy egyszerű bérleti rendszert vezettek be, ami végül nagyban elősegítette a település fejlődését. Az úrbéri terheket (fóldbér, kilenced, szőlődézsma, pálinkaüst váltság, boltbér és a vaj, kappan, csirke, tojás után járó apródézsma) pénzen megváltották, míg a település határát. Sárszög és Gyügér pusztákat, valamint a kisebb királyi haszonvételek (italmérés, mészárszék, rév-, vám-, piac- és A Földváryak birtoklására vonatkozó legfontosabb tanulmány DÜMMERTH Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből: A Tetétleni-Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig. In.: Levéltári Közlemények, 1982. 2. sz. 207-260. p.; Lásd még DÜMMERTH Dezső: Családot szervező vagyon. A Földváry család közös birtoklásának 250 éve. In.: História. 1983. 2. sz. 14-15. p. 305