Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Az öröklődő normaszegés - Rendhagyó végrendeletek, birtokosztály levelek a túrkevei Vincze családban (1746-1831) / 281. o.

pedig ugyanazt a tisztséget töltötte be, mint bátyja. A kisebbik Vincze fiú a Debreceni Református Kollégium professzorának, Piskárosi Szilágyi Sámuelnek egyik lányát, Sárát vette nőül. A debreceni nemesi származású nö tíz gyermeknek adott életet, akik közül három gyermekkorában meghalt. Vincze Márton legidősebb lányát. Annát a Gömör vármegyei Sajókesziben és Kövecsesen birtokos Danes Sándor, Erzsébetet - 1770-ben a településre került Marjai Albert prédikátor. Krisztinát pedig - az 1783-85 között Túrkeviben rektorságot vállaló, erkölcstelen magatartású - Pálfi Pál vette el. A két fiú úgy kezdte el használni a lányoknak juttatott földet, mint ha azt anyjuk nekik hagyta volna. A lányoknak nagy nehézségek árán sikerült a kérdéses jószágot zároltatni, majd a zárolt földet haszonbérletbe adni. Az 1793-ban a legmagasabb jászkun igazságszolgáltatási fórumot is megjárt jószágpert megnyerték a lányok. Nem zárható ki, hogy a per végeredménye nagymértékben közrejátszott az amúgy is betegeskedő Pál halálában. Szilágyi Sára nyakába szakadt az öt kiskorú gyerek - akik közül egy utószülött volt - felnevelése mellett a családi gazdaság irányítása is. Legidősebb fia, Pál is kikerült a bécsi „testorzo" gárdába a 18-19. század fordulóján, nagybátyjával szemben azonban ő nem egy, hanem négy éven át testközelből figyelhette az osztrák főváros kulturális, politikai életét. Hazajövetele után - már-már családi hagyományként - törvényszéki esküdt lett, de hivatalát nem sokáig töltötte be, mert Halmágyi Eszterrel kötött házassága után Bihar vármegyébe költözött, ahol később hadi főadószedői hivatalt vállalt. Ifjabb Vincze Pál azonban az anyaföldet kevésbé, a pénzt annál jobban szerette. Lakhelyéről, Jankafal várói szállította Túrkevére sajátja mellett a Nagyváradon felvásárolt borokat - nyilván jelentős hasznot zsebre vágva. Anyagi érdekeltségeinek súlypont áthelyeződése miatt kívánta eladni unokatestvérének, Vincze Lajosnak az ősi jószágot. Anyja csalódott, aggódó hangú végrendeleteiben fia szándékát megakadályozva a lányoknak is juttatott földet, mondván azt férje anyai ágról örökölte! A két végrendeletből kiderül, hogy a Szilágyi Sára és tla közötti viszony végérvényesen elhidegült, aminek az lett a következménye, hogy az özvegy egyik lányára, illetve annak férjére próbált öreg napjaiban támaszkodni. Halála után a lányai megpróbáltak érvényt szerezni az anyai rendelésnek, de Pál szemfii lessége, gyorsasága miatt ez nem sikerült. Először apja és nagybátyja példáját követve elfoglalta a nem neki hagyott javakat, majd az elnyúló tárgyalások végén per nélkül, lánytestvérei kifizetésével törvényesen is megszerezte az ősi jószágot. Az első jószágpert követően a földet törvényesen is használatba vevő lányok osztályt tettek egymás között. A kisújszállási kitelepiilőkkel Bácskába (Pacsér) került Krisztina eladta a rés/ét Erzsébetnek, aki férjével együtt így már több mint tíz rovás földet tudhatott magáénak Túrkeviben. Ez a jószág, valamint a parochiális földek biztos anyagi hátteret adtak az öt gyermeket nevelő Marjai házaspárnak. Vincze Erzsébet még ötven éves sem volt, amikor meghalt. Férjét 284