Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története I. / 9. o.

állította, hogy egy kis sereggel, puszta félelemkeltéssel ki fogja űzni a török őrséget."

4 A beszéd hatására össze is gyűlt a „Szent Had." Mielőtt azonban hadba szállt volna, Karácsony, mivel a környékbeli nemesek nem csatlakoztak hozzá, áruláshoz folyamodott. Történetíróink szerint „a szolnokvári béghez járult ugyan is, azt ígérve: hogy a következő tavasszal zászlója alá gyűlendő földnépét hatalmába juttatandja, ha ezért s saját egyénisége átszökeséért méltóan megjutalmaztatik. " A szolnoki bég (Mahmud) kapott az alkalmon, s amíg Karácsony az árulás részleteit ki nem dolgozta, a várban tartotta tavaszig.

11

" Istvánffy szerint azonban a támadásról a törökök Karácsony táborából való parasztjai útján értesültek." 1570 tavaszán aztán Debrecen mellett táborba szállt, és elindult Balaszentmiklós (ma Törökszentmiklós) várához, 600 paraszttal. Megkezdték a vár ostromát, de a törökök ezt könnyűszerrel visszaverték. A sereg menekült volna, de „Mahmud a szolnoki várnagy, a Szent-Miklósi ágyúzás hallatára Sasvár alvezérét 600 lovas s néhány száz gyalog törökkel a csata helyére sietve küldötte, kik a hátráló parasztságot megtámadván, két órai vérengző harcz közben nagy részben levágták. " A kudarc után Karácsony Szolnok alá akarta vezetni a sereget, azonban ez a terve már nem sikerült, mert a felkelést leverték, Kardos József debreceni bíró vezetésével. Mahmud jó kapcsolatot tarthatott fenn a Báthoryakkal. 1574-ben Báthory István emel szót a szultánnál, „Mahmnt bekért, mely Szolnokban vagyon ... hogy Temesvári bass(as)ságot nekie adná, mert ő itt a végekbe régi szolgáló ember, az országnak is állapotját jól tudja, minden emberrel jól és igazán él. " Báthory szerint "...ha Temesvári bassa leszen, az országnak nagy hasznára leszen; ... mi ISTVÁNFFY 365. p. TGY/9 40-41.; PALUGYAY 308. p.: JNkSz: 33. sz. Itt jegyzem meg, hogy Gorove László és Palugyay Imre müvei helyenként szó szerint megegyeznek. Ugy gondolom, mivel Palugyay később írta a müvét, átvette Gorovétöl az adatokat, s azok származási helyét úgy tüntette fel. mint saját kutatási eredményeit. Palugyay Gorove nevét egyetlen egyszer említi. (PALUGYAY 313. p.) és ott sem jelöli meg a forrást. ISTVÁNFFY 367. p. TGY/9 44-45.: PALUGYAY 308-309. p.; Sasvár. a későbbi Sehszüvár, szolnoki bég. Istvánffy megjegyzi, hogy nemcsak alvezére, hanem tanítványa is volt Mahmudnak. (ISTVÁNFFY 367. p.) TGY/9 45.; PALUGYAY 309. p.: ISTVÁNFFY 368-369. p.; BETHLEN 322. p.; A felkelésrőt lásd még: FORGÁCH Ferenc Magyar Históriája a tiszántúli parasztfelkelésről. In: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. I. köt. 154-155. p. lábjegyzetben; GYÁRFÁS 123-124. p.; Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása. Eger. 1868. 505-506. p. {Továbbiakban Heves leírása 1868.) 27