Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1326-1525 / 203. o.

kiváltságlevelünkben szórói-szóra, kihagyás és betoldás nélkül beillesztve fátírni rendeljük] annyiban és amennyiben ugyanaz törvényesen és szabályosan adatott ki. amelynek erejében az igazság foglaltatik, törvényesnek, érvényesnek, valamint elfogadottnak nyilvánítva az előrebocsájtott adományozáshoz, eladáshoz és átruházáshoz, a levél tartalmának egészéhez és egyes elemeihez királyi beleegyezésünket, pontosabban engedélyünket, valamint egyetértésünket adjuk; És nemkülönben az összes és teljes királyi jussunkat

1 ha ilyeneket bírnánk azokban, avagy bármilyen perből, végzésből, vagy rendelésből kifolyólag felségünket illetnék; Együtt összes hasznukkal és valamennyi tartozékukkal, tudniillik a müveit és műveletlen szántóikkal, rétjeikkel, legelőikkel, mezeikkel, kaszálóikkal, erdeikkel. ligeteikkel, hegyeikkel, völgyeikkel, szőlőikkel, szőlőhegyeikkel, vizeikkel, folyóikkal, halastavaikkal, halászó helyeikkel, a vízfolyásokban lévő malmaikkal, azoknak helyeivel; Általánosságban pedig a saját igazi és régi határain belül lévő bármilyen néven nevezett hasznok és tartozékok érintetlenségével a fent megnevezett Paulieskónak, az osztályostársának Margitnak, az ö fiának Demeternek, valamint azok összes örökösének és maradékinak adtuk, ajándékoztuk és juttattuk. pontosabban adjuk, ajándékozzuk és juttatjuk örökjogon és visszavonhatatlan megtartás, birtoklás, hasonlóképpen használat céljából; Mások jogainak sérelme nélkül; Azon levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján, amelyre Magyarország királya által használt pecsétünket nyomtuk rá; Kiadatott a Szent Mihály arkangyal ünnepe előtti legközelebbi második napon [szeptember 27-én], az Urnák 1507-dik évében." A kiváltságlevél eredeti, végig latin nyelvű, s/ámos helyen nehezen olvasható erőteljes foltosság miatt. ÜL Dl. 57859 A király jussát minden földesúri birtokban a következők képezték; a harmincad-, a só-, az italmérési-, a húsmérési-, a malomtartási-, a vám-, a rév- és vásártartási illetékek, tízeket azonban a király át is engedhette a földesuraknak, a harmincad és a sóilletek kivételével. (Pl. a püspök földesuraknak mindig átengedte) 248