Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.
le. Az utóbbi gép személyzete meghalt és a helyi temetőben temették el őket, majd később (miként minden angol, amerikai halott földi maradványait) a budapesti hősi temetőben helyezték örök nyugalomra. 96 A másik lelőtt gép, a fehér 30-as oldalszámú Liberator sorsának alakulásáról, az előbbinél többet tudunk. Ez a bombázó augusztus 20-án az amerikai 484. bombázócsoport gépeként cerignolai (Olaszország) légi bázisról indult a szolnoki repülőtér bombázására. A 42-37358 gyártási számú, fehér 30-as oldalszámú B-24-es Liberator 10 főnyi személyzetének ez volt a 21. bevetése, amikor ezen a napon hajnalban útjára indult. Minden különösebb gond nélkül, sima repülőút után érték el a célt. A kötelék rendben megkezdte a bombák kioldását a szolnoki katonai repülőtér felett. „Bombs away (bombák kioldva)!" hangzott el a bombázótiszt közlése. Ezt követően a gép irtózatosan megrázkódott. Egy repeszbomba (tüzérségi lövedék) robbant a 4. számú, jobb külső motorban, amitől a hajtómű azonnal kigyulladt. A személyzet képtelen volt a tüzet eloltani, ami egyre csak terjedt. Az égő motorból kiáradó hőség, amit az egyre ömlő üzemanyag táplált, meggyengítette a szárnyat és annak külső része egyszer csak letört. Ekkor lángba borult az egész repülőgép (a gép üzemanyaga a szárnyban van elhelyezve - szerz.) és ennek következtében a roncs irányíthatatlanná, a helyzet pedig kritikussá vált. Rövidesen még egy óriási robbanás rázta meg a bombázót, aminek az ereje most már kettétörte a géptestet. A törzs a farok-résszel együtt pörögve zuhant a föld felé. A B-24-es darabjai Rákóczifalva határában (a község Szolnok felőli részén) csapódtak a földre. Augusztus 21-én, és 22-én újra bombázták a várost. A támadás szemtanúja volt Balogh István fegyverneki lakos, aki élményeit a következőkben foglalta össze: „... Augusztus 21-én a kettes vas hídra hullt a bombazápor. 22-én pedig a vasútállomást és környékét támadta a szövetséges légierő. A pályaudvaron felszaggatott pályatest, bárhová nézel, nem látsz egyebet pusztulásnál. Most már a napok nagy része légiriadó alatt telik el ... A híd környékét bombatölcsérek százai veszik körül, amelyeket még ma is jól látni ... 21-én, egy szerelvény mozdonyán várta be a támadást a mozdonyvezető és a fűtő, a kettes vashíd szolnoki oldalánál. Az első hullám után a szivattyútelepre akartak eljutni, így befutottak a bombák záporába, melyből élve, de szörnyű szenvedések árán jutottak ki. Ruhájuk letépve, sárban, vízben meghemperegve, halálra rémülten jutottak ki és ültek fel a mozdonyra, majd tolattak vissza Szolnokra, mivel az átjárás (a másik irányba - szerz.) megszűnt". SZML Főispáni jelentés. Jelentés Rákóczifalva község elöljáróságától. 1149/1945. szám és 1330/1947. szám. 191
