Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

Talán jobb lett volna, ha a légierő őszintén megírja az igazságot: „ez van, egy kis országnak, csak erre futja". A pusztítás mértéke, az áldozatok magas száma nyilván nem adott okot a szolnokiaknak az optimizmusra. A június 2-i bombázást követően a város polgári és katonai vezetése igyekezett „felnőni" a helyzet diktálta feladatokhoz. A konkrét légoltalmi intézkedések és védelmet erősítő tennivalók mellett, mind több felvilágosító információ jelent meg a helyi lapokban, ami a bombázások elleni, ilyenkor szokásos és kívánatos magatartásra vonatkozóan adott útbaigazítást. Szolnokon a szövetségesek újabb légitámadása június 27-én, kedden volt. A szövetségesek több hullámban bombázták a várost. Ennek során 137-en haltak meg, a vasúti felüljáró úgy megsérült, hogy rendbehozatalát 1945 áprilisáig sem sikerült megoldani. Ezen a napon az egyik kötelék néhány bombát dobott le a város egyik csendes, családi házakból álló lakónegyedére. Július 10-én ismét támadás érte Szolnokot. Ekkor az amerikai B-24esek, a Tiszán átívelő vasúti hidat bombázták. Egyes adatok szerint a bombák mellett 56 darab vízi-aknát is ledobtak a vasúti híd környékén a Tiszába. A több hullámban támadó gépek csak részben érték el a céljukat, mivel a vasúti hidat nem tudták megsemmisíteni. Ennek az akciónak szemtanúja volt Tóvízi Lajos vasutas, aki épp Szolnokról Tiszaföldvárra kerékpározott, amikora következőkre lett figyelmes: „... Mikor Rákóczi (Rákóczifalva - szerz.J és Rákócziújfalu között voltam, a szentesi vonal felett repült öt gép, délről északi irányba, majd kikanyarodtak. Egy gép kivált a többi közül, lemaradt talán egy kilométerre, majd bombarobbanások sorozata hallatszott. Nem láttam, hogy a repülőtérre hullottak-e a bombák, vagy a Tisza-hidra estek, esetleg Szajolra. Megálltam. Van ott egy kunhalom, felhúzódtam arra, és ott ültem egy darabig. Egyszerre láttam, hogy a szentesi vonal felett ismét öt gép repül felém. Egyszerre ismét robbanássorozat hallatszott, s a gépek repültek tovább. Akkor elhatároztam, hogy visszafordulok Szolnokra ... ... Este kijöttem szolgálatra, (vasútállomásra - szerz.) akkor mondták, hogy a Tisza-hidat találat érte. Nem is a hidat, hanem a parti nyílás lábához esett egy bomba, de a híd tartóin keresztül. Úgy döntöttek, hogy a híd bal vágányát lehet használni, de csak motorvonatokkal, mozdonnyal nem. Akkor összefogtam négy motorvonatot, így 16 kocsis szerelvény lett belőle, s azzal pilinckéztem a bal vágányon Szolnok - Szajol között és lebonyolítottam a személyforgalmat. Ez a megoldás olyan jól sikerült, hogy csak 10-15 perces késéssel jöttek-mentek a vonatok. ... Időközben a hídon megkezdték a sérülések kijavítását, s ennek köszönhetően röviddel később ismét mozdonyok is közlekedtek a hídon. " LOVAS Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. 341. p. 189