Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

Ami a szolnoki katonai repülőtéren történt eseményeket illeti, 1943 márciusától német kiképző repülőalegységek jelentek meg a repülőtéren. Augusztusban ide települt egy német műszerrepülő alakulat Junkers, Ju-34-es gépekkel. Ezek a magyarok részére is tartottak kiképzést. A repülőtér keleti és nyugati részén (ekkor a felszálló pálya kelet-nyugati irányú volt) úgynevezett vakrepülő irányadótornyot (rádióadó berendezések voltak benne), rendeztek be. Ez a tanfolyam 1944 elejéig működött Szolnokon, majd ezt követően áttelepült Szegedre. Erről a tanfolyamról röviden a következőket lehet tudni. A Magyar Királyi Honvéd Légierő hadrendjében 1942. évben szerepelt először müszerrepülö-kiképző alakulat. Ezt megelőzően mindenki maga végezte ezt a fajta kiképzést. A feladatok és az ezzel járó hajózólétszám növekedése miatt a pilóták vakrepülésre (rossz, korlátozott időjárási viszonyok között történő repülés szerz.) irányuló kiképzése, egyre nagyobb gondot okozott a magyar illetékeseknek. Ennek tudható be, hogy egy német müszerrepülö-kiképző alakulatot kértek fel a gondok enyhítésére. Ilyen körülmények közepette érkezett Szolnok katonai repülőterére a műszer-repülő alakulat, ami 8-10 darab Junkers, Ju. W34* típusú repülőgépből, valamint kiképző és műszaki személyzetből állt. Az alakulat parancsnoka egy kézsérüléses hadirokkant százados, helyettese egy hadnagy volt. A hajózó-oktató személyzet (pilóta-rádiós), középkorú tiszthelyettesekből állt. Az elméleti oktató Hintenberger törzsőrmester volt, aki a polgári életben matematika tanárként dolgozott. Azok, akiket Szolnokra vezényeltek erre a tanfolyamra, eredményesen gyarapíthattak repülőjártasságukat bonyolult időjárási viszonyok között, amihez az akkori időjárás is (esők, ködök) hozzájárult. A foglalkozás reggel hét órakor indult eligazítással, utána rögtön kezdődött a repülés, amely a délutáni órákig tartott. Ezt követően még tantermi foglalkozás volt. Minden gép egy oktató párossal (pilóta-rádiós) és két magyar növendék párossal szállt fel, a levegőben volt a váltás. Novemberben gyakran előfordult olyan időjárás, hogy a köd miatt a vízszintes látás nem volt több 50 méternél. A résztvevők véleménye szerint ez a tanfolyam azért adott többet, mert valóban rossz időjárásviszonyok között nyílt lehetőség a gyakorolásra, míg a hazai tanfolyamokon csak függöny mögött, jó időben repülhettek. A kiképzés résztvevői nagyon jó alapot és önbizalmat kaptak, amit később, a harcfeladatok végrehajtása során jól kamatoztattak.' A Junkers, Ju W34, a Ju 52-es ,, kicsinyített" mása volt. A hullámos fémlemez-borítású, teljesen fémépítésű, egymotoros, merev futóművű repülőgép, egymás melletti pilótaüléssel, 4-5 fő befogadására alkalmas kabinnal rendelkezett. - szerz. SÁGI László: Német műszerrepülő tanfolyam Szolnokon. Magyar Szárnyak 1997/25. szám. 8-9. p. 177