Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

repülésen kívül volt még elméleti foglalkozás, sőt hetenként egyszer alaki kiképzés is. Az élet a táborban minden nap katonás mederben folyt, erre „garancia'

1 Schneider Emil föoktató volt. Azok számára, akik az olimpiai felkészülés időszakában voltak táborban, nagy élményt jelentett a tapasztalt pilóták élménybeszámolója, és az általuk felvonultatott repülőtechnika megszemlélése." 1940-ben jeleni meg Szolnokon, Schneider Emil és dr. Baló Alfréd tollából az első. a repülés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó kézikönyv. Ebben az évben épült fel a Holt-Tisza partján a repülő kiképző iskola épülete. 1940. május 15-én. a Magyar Aero Szövetség elrendelte, hogy a sportrepülő-kiképzésben csak azok vehetnek részt, akik egy nyilatkozatot írnak alá arról, hogy 20. életéviik betöltése előtt, katonai szolgálatukat a Magyar Királyi Légierőnél önkéntesként kezdik meg. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap 1938-as megjelenésével (mert, hogy erről volt szó) a képzés kimondottan „félkatonai jelleget" öltött. Az „Alap'

1

, miközben sok tehetséges fiatal számára anyagilag is elérhető közelségbe hozta a repülés élményét, ugyanakkor hozzájárult ahhoz is, hogy a katonai repülést tiltó intézkedések következtében kialakult pilótahiányt, jelentős mértékben enyhítse. Tulajdonképpen ezekben az években alakult ki az a szervezeti forma ami a sportrepülést a honvédelem eszméjével átszőve, a katonaság „előszobájává", mintegy félkatonai szervezetté tette. Az a körülmény, hogy a Nemzeti Repülő Alap elnöke Horthy István volt, továbbá a Horthy család megyei kötődései, jobb lehetőségeket teremtettek a szolnoki sportrepülés számára is. Mindezt, mintegy tovább erősítette Horthy Istvánnak, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közgyűlése által, 1940. augusztus 29-én, felsőházi taggá történő megválasztása. Sokan váltak a repülés elkötelezett híveivé Szolnokon, az úgynevezett levente mozgalom keretében szervezett rendezvények hatására, akik közül később többen a magyar légierő kötelékébe kerültek. A már korábban ismertetett repülőtáborok utolsó turnusának megszervezésére, 1944. augusztus 23-26. között került sor. Ennek oka az volt, hogy Schneider Emil vezető föoktató bevonult katonai szolgálatra a légierőhöz (az ő szerepkörét Sztipits Albert vette át, helyettese pedig Molnár István oktató lett), valamint a háború közelsége, a meg-megújuló bombázások lehetetlenné tették annak munkáját, veszélyeztették a táborlakók biztonságát.

21 20 Uo. 21 KIRÁLY Sándor: Ötven év a Tisza fölött. Szolnok. 1986. 15-16. p. 148