Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. / 93. o.

A természeti környezethez kapcsolódó haszonvételek A természeti haszonvételek közül a halászatot és a vadászatot minden településen a regálé beneficiumok közé sorolták, de korántsem azonos szigorral kezelték. Míg a halászati jogot inkább a község, a vadászatot a redemptusok gyakorolhatták. Mindkét beneficium közvetlenül hatott a lakosság megélhetésére, ezért a jogok érvényesítése nehéz feladat volt. A helyi önkormányzatoknak szinte évente újabb és újabb problémákat kellett megoldani, feltételeket szabni ahhoz, hogy a közpénztár is húzzon valami jövedelmet haszonvételeitől, s a lakossággal se kerüljenek túlzott összeütközésbe. A halászati beneficium az áradások folytán változó halászó vizek árendába adásával hasznosult. A Nagykun Kerületben halászó kompániák béreltek meghatározott vízfelületet. Árendálásuk módjával Szilágyi Miklós foglalkozott/ aki elsődlegesen a néprajzi szempontokra helyezte a hangsúlyt. A halászó kompániák árendatori működése a Kiskun Kerületben is ismert. A lakosság halászatát egyik kerületben sem tiltották meg, de a halászokat kötelezték, hogy a zsákmányból meghatározott hányadot adjanak értékesítésre a tanácsnak. A köteles rész az irredemptusok esetében mindenkor nagyobb volt a redemptusokénál. Megpróbálkoztak időnként a teljes halászati tilalommal, de ezt soha egyetlen településen sem tudták betartatni.' Az első átfogó felmérés 1750-ben készült a beneficiumokról. Ekkor még csupán néhány település számolt be halászati jövedelemről. Túrkevén az árendált Ecsegpuszta vizein rekesszel halásztak, s a halászoké lett a fogott hal harmada. Kunszentmárton a Körös halászatában Öcsöddel osztozott, s az évi hasznot 2-3 Rft-ban jelentették. Madaras, Üllő nevű tavában a lakosok szabadon halásztak. A többi község meg sem említette jövedelmei között a halászatot.' Halason 1754-ben a tanács statútummal tiltotta el a lakosságot a hálóval való halászattól, mégis öt hálót kellett elkobozni a tilalomtöröktől. A halászok megfenyegették a tanácsot "ha nem engedi meg a halászatot feljebb való SZILÁGYI Miklós. 1966. BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet. 2()02./e. SZML. JK. kgy. ir. B. Capsa. II. Fasc. 3. No. V./1750-51.. B. Capsa. II. Fasc. 3. No. IV./l 750-51.. B. Capsa. II. Fasc. 3. No. Il./l 750-51. 110