Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

Amint látjuk itt már halmozódnak a problémák: nemcsak a bérlet kifizetésének elmulasztását róják fel a görög kereskedőknek, hanem azt is, hogy az utasokat sem szolgálják ki rendesen. Számukra sem abrakot nem tartanak, sem pedig a megfelelő mennyiséget nem adják. Tovább rontja hitelüket, hogy a kiszolgálás és az étel minősége is kérdéses. De május 17én már ismét dönt a városi tanács, mivel egy deputatio a Körös - Kecskemét határokat „megújították" és az alsó pusztai csárdák helyzetét is átvizsgálták. A pusztán találtak megdöbbentette a küldöttséget: a csárdást nem találták és Kecskemétre kellett menniük. Ezután mindhárom csárdát azonnal bérbe adták, de most már nem Sándor Pál görög kereskedőnek, mivel vele senki (egy bizonyos Vári Miklós) nem akart együttdolgozni (Vári kijelentése szerint: „Ő véle semmiben nem akar egyet érteni, sem penig véle egyezni".)

25 A három csárdát elosztották és rögtön meg is egyeztek a bérletekben: „Ammit is a nagy kortsmát Kiss Antal és Muharai uraiméknak három esztendeig esztendőnként 350frtban. A Szék tónál való fölső kortsmát ugyan annyi esztendőre esztendőnként 165 frban Prontvajn Jánosnak, a lajosi alsó kortsmát penig ugyan annyi időre Varga Pálnak esztendőnként 165 frtban, mely árendához az eddig adni szokott kaszáló és szántó föld annyi qvantitásban adatik, amint ez előtt volt, és azzal ezen három árendátorok az árendátia summáját proportiójához képest egyenlően fognak osztozni. És ezen árendában leendő be tétele ő kegyelmeknek és a másiknak ki tudására deputaltattnak ör. Bíró Gulyás Ferentz úr, Molnár Joseph, Terjéki János notar uraimék" .

26 Érdekesen a következő napi tanácsgyűlésen már Kiss Antal és Muharai Márton új árendátorok önként elállnak szándékuktól és újból a görög kereskedő, Sándor Pál egy bizonyos Markovics Rózával lesz megbízva, hogy a nagykocsmát (Feldeákit) árendálhassa.

27 Ez a döntés továbbra sem felelt meg Molnár Ferencnek, aki már 1767. áprilisában újból jelentkezett csárdabérlőnek. Most még többet, s valami teljesen mást ajánlott fel a csárdák bérléséért: „azon pusztákon lévő számos lelkek vigasztalásokra a vendég fogadó mellett lévő parton a jó Pásztor Jesus SZML Protocollum, 6, 1768. SZML Protocollum, 6, 1768. Ibid. 59