Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Túri Zoltán: Egy talányos kistáj: a Szolnoki-ártér / 33. o.

Tisza-vidék Nagykunság elnevezésű kistájcsoportján fekszenek. Kivételt képez a Tiszaföldvárhoz tartozó igen keskeny tiszai hullámtérrészlet, amely a folyó futásvonalát követve délnyugati irányban a Dél-Tisza-völgyhöz, s így az Alsó-Tiszavidékhez csatlakozik. Északról dél felé haladva Tiszaroff és Fegyvernek között a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík, Fegyvernektői Tiszaföldvárig a Szolnok-Túri-sík kistája övezi a Szolnoki-árteret. Említésre érdemes Tiszaroff és Tiszabő belterületének a szakirodalomban és a valóságban is elfoglalt kistájperemi, „köztes" helyzete a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík és a Szolnoki-ártér érintkezési sávjában. Mindkettő tipikus ártérperemi település. Mivel a községmagok az ármentes szint ártérre néző szegélyvonalán alakultak ki, ezért logikus, hogy azok az árvíztől nem vagy csak ritkán veszélyeztetett magasabb térszíneken: jelen esetben az egykori hordalékkúp-síkságon helyezkednek el. A közvetlen a folyó mellé települt Tiszaroff belsősége és közigazgatási területének mintegy háromneg .Uyede a Tiszafüred-Kunhegyesisíkhoz tartozik, a határvonalat az árvízvédelmi töltés (koronája) képezi. A Tiszasüly felett az ellenálló, nagy kohéziójú agyagos-iszapos üledékekből álló part- és mederanyagba ütköző folyó által fejlesztett hajtűkanyarulat

36 (sajfoki kanyar) középvonala és a védvonal között elterülő határrészek (bal parti hullámtér)

37 már a Szolnoki- és a Hevesi-ártérhez sorolandók. Tiszabő belterülete egyértelműen a Szolnoki-ártér keleti-északkeleti peremi zónájában

38 fekszik, bár egyes határrészei a Tiszafüred-KunhegyesiLÁSZLÓFFY Woldemár: A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben, Budapest, 1982. 89. p. A hullámtér a Vízgazdálkodási lexikon (szerk.: Dégen Imre, 1970) definíciója szerint „a folyók partélei és az árvízvédelmi töltések közötti - vagy ahol (a) töltések nincsenek, a magas partok közötti - terület". Tehát a vízfolyások két oldalát (partját) kísérő árvízvédelmi töltések által közrefogott területre korlátozódik, amelyet a kivételes magasságú árhullámok vízhozama teljes egészében kitölthet, sőt meg is haladhat: ezért ezeket nagyvízi- vagy árvízi medernek is nevezik. Kevéssé ismert tudománytörténeti érdekesség, hogy az árhullám-nagyság ismérveinek, valamint a vízhozam és a vízállás közötti kapcsolat feltárására egy méréssorozatot végeztek 1895-ben a Tiszán Tiszapüspöki határában. A vizsgálat során megállapították, hogy alacsony vízállás esetén kicsi a folyómederben szállított vízmennyiség, a vízállás emelkedése pedig a vízhozam gyarapodását eredményezi. A vízszállítás maximális értékének elérésekor a vízszint még tovább növekedik. A vízhozam tetőzését követően pedig a vízállás is hamarosan eléri maximumát. A két megfigyelt komponens a vízállás-vízhozam tengelyű koordináta-rendszerben egy hurokgörbe-szerű futásvonalat írt le eltérő tetőzési csúcsokkal, ezért a vízügyi szakirodalomba ez a jelenség a „tiszapüspöki-görbe" néven vonult be. 45