Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Jászságiak az 1848-49-es szabadságharcban. A Jászkerületi Honvédegylet naplója / 337. o.

szegény sorsú, nyomorék, vagyontalan vagy koldus, akik valóban rászorultak a támogatásra. Az utolsó bejegyzés 1907-ben került a naplóba. A kötetben mellékletként egy másik névsor is található, amely a tápióbicskei és isaszegi csatában megsebesült és a jászberényi honvédkórházban elhunyt honvédek adatait tartalmazza. Ez a kimutatás Bathó János a Nádor huszárezred egykori tizedesének munkája, mellyel 1869. december 15-én készült el az egyházi anyakönyvek adatainak felhasználásával. A rovatok tartalmazzák az elhunyt nevét, a szabadságharc alatti katonai beosztását, születési helyét, az életkort, a halál okát, idejét és a temetés helyét. Az elhunytak meghatóan fiatalok, többségük 18-22 éves, bár több esetben nem tudták megállapítani az életkort. Egy kivétellel valamennyien jászsági temetőben nyugszanak, legtöbben Jászberényben. Emléküket a Fehértói temetőben fehér márvány obeliszk őrzi, melyet 1898. március 15-ére a Jászberényi 5. Kerületi Katolikus Olvasókör állíttatott.

41 Talán kevesen tudják, hogy Jászberényen kívül Jászjákóhalmán egy, Jászalsószentgyörgyön öt, Jászladányban három, Jászkiséren kettő, Jászapátiban tizenkettő, Jászárokszálláson pedig tíz szabadságharcban elesett honvéd nyugszik. Ahogy az egyesület történetéről, úgy a megszűnéséről sem rendelkezünk adatokkal. Feltételezhető, hogy a egylet tagjainak halálával spontán módon szűnt meg. 1881-ben az országgyűlés ismét foglalkozott a rokkant honvédek állami ellátásának ügyével. Aktuálissá vált az országos honvédgyűlés összehívása, melyre minden honvédegyletből meghatalmazottakat vártak. Amikor Sipos Orbán alispán ennek érdekében jelentést kért a megyében működő honvédegyletekről, Jászberényből és a Jászsági Felsőjárásból érkezett válasz. Halmay József a Jász-Kerületi Honvédegylet elnöke, aki ekkor a Jászsági Felsőjárás szolgabírája volt, levelében azt közölte, hogy az 1861-ben alakul honvédegylet nem mondta ki a feloszlását, de működése elsősorban az általa felállított honvédszobor érdekében történik.

42 SÁROSA. 1971. 46. p. SZML Alispáni iratok. Cs. 12. 4/1881. 351