Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Jászságiak az 1848-49-es szabadságharcban. A Jászkerületi Honvédegylet naplója / 337. o.

nyomait a szoborról. 1938-ban Apponyi Albert szobrának felállítása miatt a honvédemléket a főtér másik végére helyezték át, ahol ezentúl március 15-én tartották a megemlékezéseket. A háború után az épségben maradt emlékműről a koronát eltávolították. 1969-ig állt itt a szobor, ekkor azonban a felszabadulási emlékmű számára az illetékesek ugyanezt a helyet választották ki. A honvédemlékművet szétbontották, restaurálták, s ezt követően került a jelenlegi helyére, a Petőfi térre, ahol a szépen kialakított parkban őrzi a szabadságharc jászsági hőseinek emlékét.

35 A névjegyzék A Jászkerületi Honvédegyletről az alapszabályt és a névjegyzéket tartalmazó köteten kívül alig maradt más forrás, de a korabeli sajtó híradásaiból bizonyos képet kaphatunk tevékenységéről. A Jászkunság című folyóirat tudósításai szerint rendszeres időközönként közgyűléseket tartottak. 1870-ben saját pénzükből zászlót készíttettek, amit egyházi körmeneteken, elhunyt bajtársaik temetésén használtak.

36 Felelősséget éreztek az országban élő rokkant bajtársaikért is, ezért 1873-ban emlékiratban sürgették a honvédmenház létesítését, az emlékiratot valamennyi honvédegylet számára eljuttatták.

37 Az egylet számára az első és bizonyára igen nagy és aprólékos munkát igénylő feladat az volt, hogy összegyűjtsék mindazoknak a jászságiaknak az adatait, akik valamilyen módon részt vettek a szabadságharcban. 1869-ben készült el a kimutatás, melyet Úrhegyi Gyula állított össze, aki maga is tevékenyen vett részt a szabadságharcban.

38 Uo. 66. p. Uo. 69-71. p.; Amikor az áthelyezés alkalmával a szobor egyik emléktáblája mögötti kis tülkét felnyitották, a rejtekhely már üres volt. Jászkunság, 1870. 36. sz. Jászkunság, 1873. 34. sz. 1848 júliusától a Woroniecki-féle önkéntes vadászcsapat tizedese volt. részt vett a délvidéki harcokban. Súlyos sebesülése miatt a jobb kezét amputálták, 1849. március 6-án honvéd hadnagyként nyugalmazták, ill. futártisztként beosztották a debreceni térparancsnoksághoz. A jászsági mellett tagja volt a Fejér megyei Honvédegyletnek is. 1904-ben Budapesten halt meg. BONA Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. II. Bp. 1998. 48. p. 349