Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Fekete István: 1956 szolnoki katonai eseményei. (A helyi és a szovjet fegyveres erők tevékenysége az 1956-os forradalomban) / 225. o.

hadifogságban, ahonnan 1948 késő nyarán tért haza. Haladéktalanul kérte felvételét az akkor szerveződő új, demokratikus magyar haderőbe. A Magyar Néphadseregben tiszti rendfokozatot kapott, és különböző beosztásokban teljesített szolgálatot, így 1949-52 között Budapesten, majd más helyőrségekben (egy rövid ideig Szolnokon is). 1955-ben kinevezték a 27. Légvédelmi Tüzérezred-parancsnokává Szolnokra. 1956. november elsején, a megyei munkástanács megbízásából, Kablay alezredes, Szolnok város védelmi parancsnokává nevezte ki. Másnap beosztottjaival egy alapos, mindenre kiterjedő szemrevételezést hajtott végre. A helyzetértékelés után, jelentette a város katonai biztosának, hogy a szovjetekkel szemben a fegyveres ellenállás szakmai szempontból esélytelen, kilátástalan, ezért értelmetlen. Ezért, csak a katonai repülőtér és a Rékasi-úti laktanya védelme érdekében helyeztek el néhány (12 könnyű) löveget, melyeket még azon, illetve a rá következő napon be is vontak. November 4-én a laktanya szovjet megszállása során személyes közreműködésével, példamutatásával sikerült megakadályoznia, hogy az ott kialakult fegyveres összecsapás, még súlyosabb, beláthatatlan következményekkel járjon. 1957. januárjában nyugdíjazták, és még ez év augusztus 12-én letartóztatták. 1958-ban a Budapesti Katonai Bíróság „A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékeny részvétel bűntette miatt", másfél év börtönbüntetésre ítélte, valamint kitüntetéseitől és rendfokozatától is megfosztotta. 1978-ban bekövetkezett haláláig, alkalmi- és segédmunkából élt. 1990-ben, elsősorban családja kezdeményezésére, rehabilitálták, és posztumusz őrnaggyá léptették elő. Családja óhaja, a sírja előtti katonai tiszteletadás azonban, még a mai napig várat magára.

83 A történelmi igazság felderítését nagymértékben segíti, ha egy társadalomban szükségletként fogalmazódik meg a megismerés igénye. Ennek eszköze és fontos állomása, az egyéni és társadalmi lelkiismeret által mozgatott önvizsgálat. Ezen a téren a közelmúltban (így az 1956-os katonai események megítélése területén is) megmozdult valami, de nem csak idehaza, hanem az oroszok részéről is. Ennek ékes bizonysága (az ebben a tanulmányban is többször idézett), Jevgenyij Malasenko nyugalmazott altábornagy 1996-ban Dr Györkéi Jenőnek írt leveléből idézett néhány sor: TISZAI Lajos: Egyedül a tankok tüzében. Új Néplap 1990. 10. 12.; ifj. SZATHMÁRI József: '56-ban kettétört egy katonai karrier. Új Néplap. 2000. 10. 19. Visszaemlékezések (szóbeli és írásos).; TISZAI Lajos: Rideg tények, avagy mese tankkal. Vasárnap. 1991. október. 269