Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Fekete István: 1956 szolnoki katonai eseményei. (A helyi és a szovjet fegyveres erők tevékenysége az 1956-os forradalomban) / 225. o.

fegyverhasználatra is sor került, ami nagy valószínűséggel a következők szerint történhetett. 3-án este, a szovjet harckocsik aktivizálódása miatt a parancsnoki állomány többsége a laktanyában maradt. A szolgálatokat eligazították, különösen az őrségben lévők figyelmét hívták fel a fegyverhasználat szigorú szabályaira. Tulajdonképpen senki nem tudott semmit, de mindenki érezte, hogy valami feszültség, vészjósló hangulat van a levegőben, ez a lelkiállapot átragadt a sorállományra is. Néhány perccel fél öt előtt a kijelölt szovjet harccsoport megkapta a feladatot a laktanya lefegyverzésére. Amikor megközelítették a laktanyát, illetve annak kapuját, lövésváltásra került sor az őrtoronyban és a kapuban lévő magyar, és a behatolni akaró szovjet katonák között. A fegyverropogást hallva, a harckocsik is tüzet nyitottak géppuskáikból és ágyúikból (négy gránátot lőttek ki). A harckocsi ágyúkból leadott lövések közül az egyik a parancsnoki épület bejáratát találta el, oly módon, hogy az annyira hasznavehetetlenné vált, hogy a bent lévők csak egy másik ajtón tudtak kijutni az épületből. A lövöldözés következtében a 21 éves Tóth Mihály (légvédelmi tüzérezred), és a 22 éves Vajda László (tüzértiszthelyettes-kiképző) tényleges sorkatonai idejüket töltő honvédek, has- illetve tüdőlövést kaptak. Rajtuk kívül ekkor még négyen sebesültek meg. A 27. légvédelmi tüzérezredtől, Szathmári százados (parancsnok) a lövéseket hallva, azonnal a helyszínre sietett. Miután kijutott a szétlőtt parancsnoki épületből, a laktanya kapujához ment. Ahogy kilépett a laktanyából, az ott lévő szovjetek azonnal lefegyverezték. Mivel beszélt oroszul, gyorsan megértette magát velük, és követelte, hogy azonnal vigyék a parancsnoki harckocsihoz. így azután az ő határozott fellépésére, a harccsoport parancsnoka a tüzelést beszüntette. A sebesült katonákat kórházba szállították, de közülük, még ezen a napon Tóth honvéd a Szolnok megyei kórházban, Vajda honvéd pedig a szolnoki Tüdőkórházban életét vesztette. Temetésükre Szolnokon, katonai tiszteletadás mellett, november 8án került sor, amelyen részt vett Kablay Lajos alezredes helyőrségparancsnok is. Később a szülők óhajának megfelelően mindkét katonát szülőhelyükön temették újra.

69 A Killián iskola repülőterén, ugyanebben az időben, a „felszállópálya" déli részénél, a már ott lévő szakaszhoz, újabb szovjet páncélos alegységek csatlakoztak. Most már körbefogták a repülőteret, a parancsnoki épületet, a hangárokat, és az üzemanyag-telephelyét. A sorállomány körében futótűzként terjedt a rémhír, hogy az „oroszok Uo. 115. p.; TISZAI Lajos: Egyedül a tankok tüzében. Új Néplap. 1990. október 12.; itj. vitéz Szathmári József, és a szemtanúk visszaemlékezései. 257