Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Fekete István: 1956 szolnoki katonai eseményei. (A helyi és a szovjet fegyveres erők tevékenysége az 1956-os forradalomban) / 225. o.
kormánytagok védelmére, és a szükséges infrastruktúra biztosítottságára, ez a hely nem is lehetett más csak Szolnok. Ami a személyi összetételt illeti, a kormányfői posztra Molotov jelöltje, az ifjabb Hegedűs András, Hruscsové Münnich Ferenc volt, de fölvetődött még a „régi vonalasok" visszatérése is. Kádár Jánosra csak sok szempont, körülmény mérlegelése után (nem utolsó sorban a jugoszláv vezetés javaslatára), esett a választás. 56 A „moszkvai magyar kormány megalakulásának történetét", Huszár Tibor Kádár című könyve alapján követjük nyomon. Kádár János az akkori eseményekről a következőt nyilatkozta. „Rettenetesen nehéz volt dönteni. Hiszen nem is napról napra, inkább óráról órára éltünk, holtfáradtan, elcsigázva pontos információk nélkül. Inkább az ösztöneinkben, a tapasztalatainkban bízhattunk, mint a nem ismert vagy nem jól ismert tényekben. Es az ember nem szívesen adja fel a reményt, különösen, hogyha az ország sorsáról van szó. De aztán eljött az óra, amikor már nem reméltem." (Nos ebben a lélektani helyzetben került Kádár az események sodrába). A szovjet követséggel ekkor az IIB. (MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága szerz.) tagjai közül Münnich Ferenc állt kapcsolatban. Andropov kezdeményezése nyomán, ő javasolta Kádárnak, hogy a szovjet csapatmozgásokkal kapcsolatos félreértések tisztázása érdekében tárgyaljanak a nagykövettel, aki várja őket. Kádár gyanútlanul úgy hagyta el a parlament épületét, hogy még csak a távozását sem tudatta senkivel, sőt az épületben tartózkodó feleségével sem közölte. A miniszterelnöki szobából akkor ment ki, amikor Nagy Imre épp a kínai nagykövet tájékoztatóját hallgatta. Kádár a parlamentből a Belügyminisztériumba hajtott. Megérkezése után Münnich felhívta Andropovot és oroszul közölte vele, hogy Kádár ott van nála. Rövid beszélgetés után ... közölte ... , hogy tíz perc múlva ott lesznek a nagykövetnél. Münnich és Kádár a szovjet nagykövetség épülete elé hajtott, ott kiszálltak, és a kapun csengettek, majd később egy másik autó is megállt az épületnél, amelyből két orosz szállt ki, akik Kádárékhoz léptek, kérték őket, hogy szálljanak át az ő kocsijukba. Hosszabb beszélgetés után Kádár és Münnich azzal a kijelentéssel szálltak át a szovjet autóba, hogy vissza is hozzák őket. Miután ezt nekik megígérték, saját autójukat... elküldték. Másnap (2-án), amikor Nagy Imre kérdőre vonta Andropovot, Kádár és Münnich eltűnése ügyében, a nagykövet határozottan visszautasította a miniszterelnök minden gyanakvását. Ez az álságos magatartás csak megerősítette Nagy Imrét abban a meggyőződésében, hogy „Kádárt és Münnichet, de Kádárt elsősorban, az oroszok tőrbe csalták és elhurcolták." FÖLDES Gy: Kádár és Hruscsov. Barátság felsőfokon. Rubikon 2000/7-8. sz. 250
