Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Fekete István: 1956 szolnoki katonai eseményei. (A helyi és a szovjet fegyveres erők tevékenysége az 1956-os forradalomban) / 225. o.
Hatvan, valamint a 4-esen Nyíregyháza - Debrecen - Szolnok; a 33. hadosztály pedig (G. I. Obaturov vezérőrnagy), Temesvár - Szeged Kecskemét útvonalon haladt Budapest irányába. A két hadosztály 25-én ill. 26-án reggel érkezett meg a főváros körzetébe. 15 Október 24-én, négy-ötszáz fős tömeg tüntetett Szolnok utcáin. A címerek, jelvények leszedését, a fegyverek megszerzését, és a szovjet csapatok kivonását követelték. Közel ebben az időszakban folyt a 128. (szovjet) hadosztály valamint, az 54. (szovjet) pontonos ezred átvonulása Szolnokon, a közúti hídon Budapest, illetve Besenyszög irányába. A tüntetők közül néhány fiatal (a megyei munkástanács jegyzőkönyve szerint „gyermek") az út mellé leszórt bazaltkővel (javítás céljából helyezték kupacban a járdák mellé) megdobálta a vonuló szovjet harcjárműveket, eközben az egyik tisztet (akinek teste kinn volt a harckocsi tornyából) eltalálták. A szovjetek a provokáció hatására néhány, figyelmeztető lövést adtak le a levegőbe, és ezzel a „rend helyre is állt". Ez az esemény már csak azért is kínos mert gépkocsival magyar tisztek járták a tüntetők sorait azért, hogy figyelmeztessék őket arra, hogy ne provokálják az egyébként is feszített lelki állapotban lévő szovjet katonákat. Az eseménnyel kapcsolatban a megyei munkástanács október 27-i jegyzőkönyvében (azért az e napiban, mert a tanács 26-án alakult meg szerz. -) kivonatosan a következők találhatók: Dancsi József (elnök) elmondta, hogy az orosz parancsnok kérte őt, hogy menjenek ki a munkástanács képviselői hozzá a „kődobálás ügyét" megbeszélni. A találkozó során az orosz parancsnok elmondta, hogy neki nincs kifogása az ellen, hogy a magyarok tüntetnek. Az a véleménye, hogy az a magyar követelés, mármint, hogy ők vonuljanak ki az országból, jogos. Mi viszont azt vegyük tudomásul, hogy ők katonák, akiket ide rendeltek és nincs felhatalmazásuk arra, hogy tárgyaljanak bárkivel is, egyébként legszívesebben haza mennének. A delegáció másik résztvevője Kablay alezredes az elhangzottakhoz még a következőket fűzte hozzá: "Nemrég kinn voltam a Járműjavítóban, és ott is tapasztaltam, hogy egy-két hangoskodó ember elronthat mindent. A lelkesedés, mint olyan rendben van, de azt is vegyük figyelembe, hogy a gyerekek viszont bennünket utánoznak. Néhány nappal ezelőtt is ilyen felhevült lelkületű gyerekek dobtak követ a szovjet harckocsikra. A kődobálásból pedig sortűz lett. Majd jönnek a Szovjet katonai intervenció 1956. 25., 39., 127., 232. p. 232
