Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája / 9. o.

A zsellérekre megállapított magasabb adókulcs a jövedelemtermelő állattartást korlátozta, s esetleges földvásárlási esélyeiket csökkentette. 1759/60-ra Félegyházán a zsellérekre ismét külön kivetést készítettek. Ekkor nem az állatfajták adóját emelték, hanem adót róttak ki a zsellérek földházaira és istállói után. A táblázatból látható, hogy a földházra kivetett két forint adó ugyanannyi, mint a redemptusok és irredemptusok úgynevezett fennálló házainak adója. Ez időben néhány zsellérnek volt kevéske földje, ahol földházat, ahogy Félegyházán nevezték "bogárhátú házat" épített, helyesebben vájt a földbe. Ez a nyomorúságos lakás és a mellé emelt istálló lehetővé tette a gazdáktól kevésbé függő életet. A tanács azonban nem engedett teret az ilyen törekvéseknek. A közigazgatási hatalmat birtokoló redemptusok ez esetben az adókivetés eszközével védték saját érdekeiket. A legkritikusabb pont a redemptusok személyének adómentessége, vagy adó alá tartozása volt. Vizsgálatomban, tekintettel a különböző állásfoglalásokra, e kérdéskört kiemelten kutattam. Félegyházán 1759-ig csupán 1753-ban nem vetnek fejadót a redemptusokra. Ekkor az összeírásban megjegyzik, hogy a "személyek ki vannak hagyva, minthogy a sok épületre való hajtogatással sokat szenvednek".

14 A következő években a redemptusok és az irredemptusok is fizetnek fejadót, egészen 1760-ig. Kisújszálláson 1755/56-ig minden személyre, a gazdák felnőtt fiaira is rónak fejadót. Később egyes években fizetnek fejadót a redemptusok és fiaik, más években nem. Amint táblázatunk mutatja 1770/7l-ben ismét minden lakosra kivetik a fejadót. A lakos nem csupán redemptus, lehetett irredemptus, vagy zsellér, de ez utóbbi ritkán fordult elő. A Nagykun Kerületben 1750 előtt gazdát és subgazdát különböztettek meg. Az utóbbi kategóriában a később irredemptusnak nevezetteket vélelmezzük. Az egész gazda személyére 1745/46-ban egy magyar forintot és 80 dénárt vetettek. A subgazdára ennek felét. A zsellér akkor is fizetett fejadót, ha semmi vagyona nem volt.

15 A redemptusok fejadótól való mentessége tehát nem országos törvényen alapuló mentesség, mint a nemeseké. Azokban az években, amikor fejadót nem fizettek, azt az autonómia keretein belül, önkormányzati hatáskörben adott eseti mentesség engedélyezte számukra. Adókötelezettségük azonban akkor sem töröltetett el, amikor az adókivetésben nem jelent meg fejadóként. Az önkormányzat osztotta el úgy a település kontingensét, hogy a fejadó ne szerepeljen külön tételként. Amint BKML Kf. It. No 7 Caps. 1. Fase. 1. No 9/1753. SZML. Karcag lt. Adóosszeírások 1744-47. Ö. 16. 16