Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

ADATTÁR - Győri János: A Jászkiséri ipartestület története / 355. o.

Alelnök: Ládi István kovácsmester. /A felesége Madarasi Zsuzsanna volt, aki mint hazánk legidősebb asszonya 109 éves korában halt meg./ Pénztáros: Fehér József asztalos Jegyzők: id. Petrovics Pál asztalos és Tantó János tanító. A vezetőséget még 6-8 tagú választmány egészítette ki. Nagyközségünk egyik legtekintélyesebb egyesülete volt az Ipartestület, ami 1948-ig működött. Legjelentősebb kultúrcsoportjuk - amely egész évben működött - az Iparos dalárda volt. 1919-ben alakult meg a Magyar Tanácsköztársaság május 1-i ünnepségén szerepelt először, ahol Zong Ferenc kántor-tanító vezetésével énekelte az Internacionálét. Zong Ferenc református kántor-tanító mellett Horváth János római katolikus kántor-tanító volt a másik karnagy. Az iparosok nagy része ugyanis katolikus volt. Az énekkar tagjai a legjobb hangú iparosok és kívülálló énekelni szerető férfiak voltak. 1946-ban Tiszay József lett a karnagy. 1950-ig csak férfi kórus volt. 1950-től lett vegyes kórus és ezek után érte el nagy sikereit. A kórus 1964-ig működött. A 45 éves jubileumi rendezvényükön vendégük volt a híres Jászberényi Palotásy János énekkar, valamint a Szolnoki Kodály kórus is. Ezen rendezvényüket a Magyar Rádió is felvette a műsorára. Az egyesület legnagyobb rendezvénye minden évben az "Iparos Bál" volt. Természetesen ide csak meghívóval lehetett belépni. Az ennivalót mindenki maga vitte, így a bál másik neve a "Batyus-bál" volt. A nagyteremben volt a tánc, a kisebb termekben pedig az étkezési lehetőség az italozással együtt. A bál estétől - hajnal 5 óráig tartott. Ma már csak ezek a kedves emlékek, mert 1948 után termelőszövetkezetekbe, KTSZ-be kényszerítették őket, vagy az 1948-ban alakult Gépállomásra. Ma sajnos már alig találunk a lakosság rendelkezésére álló iparost a községben: asztalos, cipész, fodrász is alig van a községben. 369