Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

A malmok egy része a molnármesterek tulajdonában állt, a másik része valamely község vagy földesúr birtokában. A malmokat a malombíró ellenőrizte, aki a malmok ügyében mint elsőfokú hatóság intézkedett. Jász-Nagykun-Szolnok megye a Közép-Tisza vidék egyik legjelentősebb megyéje. Területét szinte kettészeli az ország második legnagyobb folyója, a Tisza, amely kiválóan alkalmas a hajómalmok telepítésére. Szolnoknál a XIX. sz. elején több tucat hajómalom kelepelt a Tiszán. Somogyi Ignác szerint minden évben megvizsgálták a Tiszán lévő malmok helyét, és a régi, az ún. törzsökös malomgazdák és a kontárok ellentéte miatt az előbbieknek a városi tanács jelölte ki a helyet a folyó vizén. Szolnok környékén 1812-ben 25 hajómalom őrölt a Tiszán a Csatornánál, a Téglaháznál, a Kőhídnál és Varsányon elhelyezve. 1821-ben már 48-ra emelkedett a számuk. 1828-ban szüntették meg a Tisza és a Zagyva torkolatánál a malmok helyét. 1833-ban a sószállítások zavartalan lebonyolítása miatt a hajómalmokat úgy helyezték el a folyón, hogy azok ne akadályozzák a sótranszportokat. Öt év múlva érte el a szolnoki malomipar fejlődése csúcsát, ekkor a molnároknak már annyi munkájuk volt, hogy amikor ősszel télire őröltette a lakosság a gabonát, a molnárok már nem is hallgattak a parton gabonaőrlésre várakozók kiabálására. Állítólag ekkor terjedt el az a közmondás, nagyot hall, mint ősszel a molnár. 59 A szabadságharc alatt a szolnoki hajómalmok száma már csökkent, jelentőségüket pedig a szolnoki gőzmalom 1866-os megépítésével elvesztették. A gőzmalmok megjelenése leginkább a hajósmolnárokat sújtotta. A kapitalista viszonyoknak jobban megfelelt a nagy termelőképességű és teljesítményű gőzmalom. Ezek modernebb berendezésekkel dolgoztak, energiaforrásként a gőzt használták, a hagyományos malomkövek helyett hengert alkalmaztak így teljesítményük is többszörösét produkálta a hajómalmokénak. Az utóbbiaknál az építmények fenntartása rendkívül költséges volt, a fenntartásra fordított beruházást szinte alig fedezte az őrlésekből származó bevétel. A hajómalmok megszüntetését követelték a folyamszabályozások és a hajózás fejlődése is. Az 1885. évi XXIII. te. intézkedett a hajómalmok létesítésének feltételeiről. A törvény megfogalmazása szerint: A jövőre nézve hajómalmok csak kivételesen és különösen indokolt esetben engedélyezhetők. Az engedélyeknek 3 csoportját hozták létre: 1. Reális minőségű: 1851. február 15. előtt engedélyt kapott malmok. 2. Személyes jogosítványú: 1851. február 15 - 1888. november 1. közötti időszakban kiadott engedélyek. SOMOGYI Ignác: Emlékezés a szolnoki malomipar múltjára. In: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1887. jan. 16. 33